A kérdőív oktatási célokra készült.
Adatfelvételi szakasz: 2023.április
(Az alábbiakban néhány válasz látható a Gazdaságtudományi kar hallgatóinak köréből)

 

·         A cigányság diszkriminatív helyzetben van a társadalmunkban, és bár ismerek normális, kedves, rendes, dolgozó és az életben előrehaladni kívánó cigányokat, sajnos kevesen vannak. A többi pedig igazat ad a róluk kialakuló negatív sztereotípiáknak.

·         A gyerekekre oda kell figyelni és megtanítani a helyes viselkedésre, nagyon ritka hogy valaki csak úgy nevelés nélkül jó vagy rossz emberré váljon.

·         A kislányom bárkivel játszhat, akivel csak szeretne, hogy kit hívhat el az otthonunkba, természetesen más kérdés. Viszont semmi esetre sem az a döntő tényező ebben, hogy a barátja cigány, vagy bármilyen más kisebbséghez tartozik-e. Én azt szoktam megfigyelni, milyen hatással vannak egymásra a kis pajtásával. Akivel csak bajba keveredik mindig, őt nem szívesen hívnám át, viszont akivel nincsen ilyen jellegű probléma, őt szívesen látom, akkor is, ha cigány.

·         A legtöbben tisztában vannak a helyesnek tartott válasszal és ha elméleti kérdésben kell dönteni sokkal kevésbé nyilvánul meg a rejtett rasszizmus, azonban ha a helyzet a valóságban fordul elő, valószínűleg a válaszadók nagy hányada döntene másképp. Amúgy pedig a rasszizmus, előítéletesség tanult “képességek”, amelyeket törekednünk kell nem továbbadni a gyermekeinknek.

·         A lényeg, hogy a „kislányom” jóban legyen az említett osztálytársával, a többi nem számít.

·         A Roma a PC megfogalmazás, tudtommal a cigány már nem teljesen elfogadott. A resszizmus kevésbé elfogadott manapság kulturáltabb közegekben mint egy kislány Roma származása.

·         A roma népesség között is vannak különbségek, azok akik előítéletesek feltehetően a szegény rétegből származó, iskolázatlan, sokszor törvénysértő magatartással bíró roma származású emberekkel találkoztak.

·         A szituácóval annyi aggodalmam van, hogy én szülőként nem akarnám/nem örülnék neki, hogy gyermekem bármilyen barátja házába egyedül átmenjen játszani. Sajnos sosem ismerhetjük eléggé például gyermekünk barátainak szüleit, családtagjait, kik lesznek még otthon, így sose tudhatjuk, mi történhet.

·         A válaszom függne attól, hogy milyenek a körülmények. Önmagában a bőrszín nem akadály. Ha a sztereotipikus cigány életstílust/mentalitást stb értjük ebben a szituációban, akkor nem lennék nyitott rá (függetlenül a bőrszíntől) de ha csak annyiról van szó, hogy más a bőrszíne, de ugyanolyan tisztességes hátterű mint az átlag, akkor nincs semmi probléma azzal, hogy cigány. Azt gondolom, hogy nem szabad a részletek ismerete nélkül ítélkezni valaki felett, engedni a sztereotípiáknak.

·         Általánosan elmondhatjuk, hogy sokszor a különböző társadalmi körülmények között felnőtt/nevelt gyerekek más-más értékrendet képviselnek, más szokásokat vesznek át a szüleiktől. Ebből következően gondolhatjuk, hogy egy cigány kislány értékredje/szokásai különbözhetnek a sajátunktól, melyet szeretnénk továbbadni a saját gyermekünknek. Nyilván előfordul, hogy a gyermekünk barátai jó, vagy éppen rossz hatással vannak a saját gyermekünkre, viszont szerintem az ebből következő esetleges problémákra nem az a megoldás, hogy a gyermekünket elzárjuk egyes barátaiktól. Sokkal jobb megoldás, hogy odafigyelünk a gyermekünket ért hatásokra, és esetleges negatív hatások észlelése esetén ezeket megpróbáljuk szülői neveléssel ellensúlyozni. Egyébként a kislány etnikai hovatartozásából nem tudunk arra pontos választ adni, hogy ő pozitív, vagy negatív hatással lenne a gyermekünkre.

·         Az elfogadást kell erősíteni a gyermekben.

·         Az első kérdésemre adott válaszomat idézném, miszerint én megengedném, hogy átjöjjön,  „Persze ez is attól függ, hogy milyen az adott gyermek. És itt hangsúlyoznám, hogy én szülőként nem az alapján ítélném meg, hogy kisebbségi e vagy sem, hanem, hogy ha tudom, hogy a kislány nagyon rossz az oviban, akkor lehet nem vállalnám be, hogy felelősséget vállalok érte az otthonomban. Függetlenül attól, hogy cigány-e vagy sem.”

·         Az etnikumnak semmi köze a személyiséghez, az alapfelvetés már negatív érzelmeket táplál. A szülők nem tilthatják meg a barátkozást a másikkal, csak ha a bizonyíthatóan negatív és veszélyes az gyermekük számára.

·         Az integrált és magas szintű iskolai oktatás sokat tud/tudhatna tenni az előítéletek csökkenéséért és a cigány emberek iskolázottságának javításáért is.  Egyedi esetekben segíthet a szülők tájékozottsága, reflektáltsága a saját előítéleteikre. De az előítéletek és az alacsony iskolázatlanság társadalmi szintű problémáit csak célzott állami feladatvállalás képes kezelni.

·         Az, hogy az emberekben van  egy általános előítélet az etnikumokkal, kimondottan a cigányokkal kapcsolatban Magyarországon. Viszont azt gondolom, hogy a mi generációnknak már kell annyira felvilágosultnak és nyitottnak lennie, hogy nem ragadunk bele ezekbe a társadalmi „normákba” és mi is, és a gyerekeinknek is azt fogjuk, kell tanítanunk, hogy ezek az általánosítások nem viszik előre  a társadalmat. Igenis játszanak együtt a gyerekek, rassztól független, mert ez is a kisebbségi integráció egy fontos pontja, hogy nem tiltom meg a gyerekemnek, hogy más rassz béli gyerekkel játsszon.

·         Befolyásolja, hogy milyenek a kislány szülei. Ha sok velük a konfliktus és a probléma, az emberek kerülni fogják a kapcsolódási lehetőséget velük, így nem fogják támogatni a gyerekek barátságát.

·         Elavult és rasszista viselkedésre utal, ha ez alapján ítélünk egy ismeretlen gyereket, főleg ha esélyt sem ad neki az illető.

·         Előbb szeretném megismerni a kislányt, egy külső, semleges helyszínen. De ezt rassztól, nemtől etnikumtól függetlenül mindenkinél így gondolnám.

·         Én nem bánnám, ha a 6 éves kislány jönne hozzánk, de én viszont már nem szívesen engedném a kislányom az ő családjához. Sajnos a sztereotípiákat nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni, ugyanis sok kellemetlenséget előzhetnek meg, van igazságalapja az összesnek. De ugyanakkor nem szabad csak a sztereotípiákon keresztül tekinteni az emberekre.

·         Én szeretném azt hinni magamról, hogy elfogadó vagyok és nincs bennem előítélet senki iránt. 🙂 De sajnos biztos sok olyan szülő lenne, aki a saját rossz tapasztalata miatt azt gondolja, hogy a gyermeke ne barátkozzon cigány társával.

·         Engem nem érdekel, ki honnan jön, hanem az érdekel, hogy Ő valójában milyen ember.

·         Fontos az elfogadás

·         Gyermekkortól kezdve az elfogadást kell erősíteni egy gyermekben.

·         Ha a szülők elengedik a gyerekeket és az időpont is alkalmas mindkét fél szamára, nem látom akadályát a játékdélutánnak.   Nem szeretnék álszent lenni, sajnos nekem is volt már kellemetlenségem cigány emberrel, de az esélyt mindenképpen megadnám a kislányoknak hogy játszanak, és ha valamilyen atrocitásba vagy kellemetlensége torkollik a dolog, a következtetések és tanulságok levonása után dönteném el hogy ismét enged-e együtt játszani őket vagy sem.  Mindenki megérdemli az emberhez méltóbánásmódot legyen az illető etnikai kisebbséghez tartozó, más vallású vagy rasszú. De ismételten nem szeretnék álszenteskedni, én is több rossz példát láttam/ hallottam már cigányokkal kapcsolatban mint jót, kissé tartok is tőlük. Azonban a kislány nem tehet az etnikai hovatartozásáról és elsősorban nem is ez alapján kellene őt megítélni. Ez az ódivatú látásmód csak méginkább elszigeteli a csoportokat és végső soron egyik félnek sem kedvez majd a kialakult helyzet.

·         Ha az én lányom barátkozna egy cigány kislánnyal, nyugodtan áthívhatná. Egy 6 éves kisgyermekről van szó aki a lányom barátja, illetve sosem tiltanám meg a kislányomnak, hogy kivel barátkozzon, ha nincs rá esetleg rossz hatással az adott barát, hovatartozásától függetlenül.

·         Ha lenne gyermekem, nem tiltanám el senkitől, mindenkivel játszhat és tanulhat. Bízom benne, hogy feltudja majd mérni, hogy kivel lehet és kivel nem. Egy biztos, mindenkit tiszteljen, és úgy bánjon másokkal, ahogy vele szeretné, hogy bánjanak.

·         Kevés információt tartalmaz. Jó a felvetés, de ez nem ilyen egyszerű. 6 éves korban rendkívül fontos, hogy a gyerekek milyen társaságban vannak független a bőrszíntől. A szülő feladata a gyerekének a társaságának az ellenőrzése és felülbírálása.

·         Kiskoromban több cigány barátnőm is volt, nem szoros barátságok, de szívesen barátkoztam velük. Nem tudom mit reagáltak volna a szüleim, főleg apukám, ha haza hívtam volna valamelyikőjüket, valószínűleg sajnos nem tudott volna eltekinteni a származásától. Ha elképzelem, hogy én ebbe a helyzetbe kerülök, sajnos látom, hogy habár nem zavarna, hogy a kislány cigány, de a rossz tulajdonságait valószínűleg mind ebből eredeztetném.

·         Könnyű beleesni stigmatizációba.

·         Ld. első választ.

·         Meg kell adni az esélyt arra, hogy megismerjük a másik családot, nem csak előítéletek alapján dönteni.

·         Mindig próbálok elfogadó és empatikus lenni mindenkivel szemben. Minden neveltetés kérdése, attól még nem biztos, hogy származása miatt „rossz ember ” is a gyermek. Amennyiben kislányom megtalálta a kislánnyal a közös hangot és barátok, hívja át nyugodtan. Nyilván felügyelem viselkedésüket és ha olyan szituációt veszek észre, amivel gyermekem viselkedését negatív irányba befolyásolja a cigány kislány akkor korlátoznám, hogy az iskolában találkozzanak. Barátokat nem lehet eltiltani az embertől (nem is egészséges, főleg nem alaptalanul) szóval én mindenképpen adnék egy esélyt annak, hogy jöjjön át és én is meg tudjam jobban ismerni.

·         Mivel alapvetően vidéki vagyok, így nem idegen számomra, hogy „vegyes” összetételűek az osztályok. Nem az alapján döntök, hogy ki milyen származású, de sokszor befolyásolnak azért az általános sztereotípiák

·         Mivel konkrétan benne voltunk egy ugyanilyen helyzetben nem mondható általánosnak a véleményem. Elképzelhető, hogy másképp vélekednék, ha azt tapasztaltam volna, hogy a cigány kislány más értékrendet képviselő családból jön.

·         Nálam a válasz egyértelműen az első lehetőség, úgy gondolom, hogy egy 6 éves gyermek nem jelent veszélyt az én gyermekemre azért, mert cigány. Alapvetően úgy vélem, hogy nem lehet elítélni valakit  akit nem ismerünk csak azért, mert azt az egy információt ismerjük vele kapcsolatban, hogy honnan származik. Még akkor sem, ha az adott kisebbség kapcsán rengeteg negatívum terjeng a köztudatban, sőt akkor sem, ha számos rossz tapasztalatunk van cigány személyekkel kapcsolatban. Attól még erről az egy kislányról semmit sem tudunk, úgy gondolom, hogy neki tartozunk azzal, hogy ugyanúgy megadjuk az esélyt, a tiszta lapot neki, mint bármelyik másik embernek, akiről először hallunk, akivel először találkozunk. Természetesen az előítélet ettől még egy létező dolog, ezt az ember nem tudja teljesen levetkőzni. De ha az anyuka az adott szituációban esélyt ad arra magának, hogy megismerje a kislányt, akkor esélyt ad arra is, hogy előítéletei halványodjanak. Persze ez nehéz kérdés, mert ha mégis rosszul sül el a kislány vendégeskedése, akkor nem könnyű eldönteni, hogy a gyermek ,,rossz viselkedése” azért van-e, mert cigány, cigány családból származik, vagy a számos más lehetséges ok közül áll valamelyik a háttérben. Tehát a kislány vendégeskedése akár erősítheti is az anya meglévő (ha van) előítéletét.

·         Nehéz  kérdés, mivel első körben a cigányokkal kapcsolatos sztereotípiák merülnek fel az emberben. Ha ismerném a szóban forgó kislányt, tudnám, hogy jólelkű, szorgalmas,tiszta, rendes, könnyebben engedném be a házba, attól függetlenül hogy cigány-e vagy sem. Inkább számítanak az egyéni jellemzők mint a származása.

·         Nehéz téma, de ha egy egyenlő világban szeretnénk élni és arra tanitani a gyerekeket, hogy fogadjak el egymast, meg kell adni a lehetoseget egy ilyen fajta baratsagra ket gyerek kozott, eloitelet nelkul.

·         Nekem is sok roma barátom volt általános iskolában, sokat voltam náluk és ők is nálam, emiatt empatikusabban tudok hozzájuk állni

·         Nekem számos cigány barátom van, akiket nagyon szeretek, hiszen becsületes, kultúrált emberek, értékes erkölcsökkel. Persze a cigányok közt is olyanok akik lopnak, csalnak, a bűnözés világában élnek. Azonban azt se szabad elfelejteni, hogy ilyen emberek a fehérek, a négerek, a zsidók és bármelyik más embercsoportok tagjai közt is megtalálhatóak. Fontosank tartom, hogy a gyerekeimet abban a szellemiségben neveljem majd, hogy ne a  fajuk alapján különböztessék meg embertársaikat, hanem viselkedésüket és tulajdonságaikat részesítsék előnybe. Hisz arról senki nem tehet, hogy cigány, viszont arról már sokkal inkább, hogy putris, erőszakos, vagy bűnöző.

·         Nekem személy szerint volt cigány származású óvodatársnőm, aki a legjobb barátnőm volt. Édesanyám mindig úgy fogalmazott és öcsémnek is úgy fogalmaz, hogy a cigányokba inkább a lustaság van belekódolva, mert ezt látják otthon. De ez mellett rengeteg kivétel van. Van aki ki tud törni ebből és minden akadály ellenére hasznos tagja a társadalomnak. Ez a szituáció egy jó példa arra, hogy megtanítsa a gyerekeket egy igazán nagy példára: ha nagyon szeretnél valamit, bármilyen előítélet és megnehezített útt mellett el tudod érni, ha nagyon akarod.

·         Nem a faji hovatartozás vagy a bőrszín a lényeges, hanem hogy milyen a kislány, milyen a családi háttere, az értékek, amiket képviselnek, hogy milyen hatással van az én gyerekemre, legyen cigány, vagy sem.

·         Nem a rassz, hanem a képviselt értékek számítanak

·         Nem a származása határoz meg egy embert, hanem a viselkedése

·         Nem akarnám, hogy a gyerekem cigányokkal barátkozzon, mert tapasztalataim alapján annak sosincs jó vége.

·         Nem gondolom, hogy egy embert a rassza alapján meg kell vagy akár lehet ítélni. A neveltetés és a szokások, amiket át adtak már igen is számít, viszont az teljesen független az ember rasszától. A rassz nem határozza meg, hogy jó ember vagy e vagy sem.

·         Nem gondolom, hogy releváns a kislány etnikuma ebben a helyzetben.

·         Nem szabadna senkit a származása, vallása, bőrszíne miatt megkülönböztetni, elítélni.

·         Nem szeretek általánosítani, éppen ezért az „egy cigány kislány” megnevezés kevés információt ad a reális döntéshez.

·         Nem teszek különbséget származás alapján.

·         Nem vagyok híve az ilyen előítéletnek, szeretek bizalmat szavazni mindenkinek.

·         Nyugodtan hívja el a kislányt játszani.

·         Olyan környéken nőttem fel (Kőbánya) ahol a rosszabb réteg él, így az előítéletem a cigányokkal kapcsolatban jelentős. Nekem is általános iskolában voltak cigány osztálytársaim, egy lánnyal jóban is voltam. Kedves volt, talán nem voltak hátsó szándékai, de sose hívtam át hozzánk.

·         Örülök, hogy a gyermekem szívesen játszik olyasvalakivel is, akit esetleg a társadalom a peremre szorít.

·         Rendkívül frusztráló. A következő kérdés a kék szeműekre vagy a félkarúakra fog vonatkozni?

·         Sajnálatos,hogy ilyenekből csinálnak feszültséget egymás között az emberek

·         Sajnálom, hogy ilyen helyzettel egyáltalán foglalkozni kell még ebben a sokszínű világban, ahol az elfogadás és az emberek közötti különbségek mindennaposak az élet megannyi területén. Legyen az akár etnikum, vallás, akadályozottság vagy bármi.

·         Sajnos a cigányok többségével én sem szimpatizálok, de itt 6 éves gyermekekről van szó. Abban a korban még ártatlanok, na meg mégis hogyan tudnám megmagyarázni a lányomnak, hogy miért ne játszon vele?! Ő egy barátot lelt benne, aztán maximum az idő teltével eltávolodnak – vagy sem. Nekem például a gimnáziumban volt roma osztálytársam, és jóba voltam vele, szóval nem szabad teljesen elzárnunk magunkat egyből.

·         Sajnos a diszkrimináció és az előítéletesség nem bontható le 100%-osan.

·         Sajnos az emberek gyakran élnek az általánosítás „kényelmes” eszközével, ezért sok esetben esélyt sem adnak másoknak a megismerésére, értékeinek felismerésére, ezen egyének kibontakozására, mivel beskatulyázzák őket nemi/nemzetiségi hovatartozásuk révén és sztereotípiákból fakadóan elutasító magatartással élnek. Nem ezen sík mentén lesz bárki is a társadalom szempontjából hasznos/nem hasznos egy egyén. Valószinűleg az általánosítás valamilyen kódolt emberi tényező, egyfajta leegyszerűsítő folyamat az agyunkban, bár öszintén szólva ennek nem jártam utána, csupán feltételezés a részemről. Úgy gondolom, az emberek edukációja révén lehet ezt a leghatásosabban megelőzni, „kiírtani”, mert csak a világ folyamatainak szélesebb spektrumon való szemlélete az, ami felnyithatja az emberek szemét, hogy a világot nem lehet „feketén fehéren” szemlélni.

·         Sajnos él egy sztereotípia a cigányokról,amit elég nehéz megváltoztatni az emberek fejében.  Talán, ha találkoznának több esetben cigány emberrel, gyerekkel és tapasztalnának pozitív dolgokat lehet kicsit változna a róluk elterjedt gondolkodás/vélemény.

·         Sajnos sok az előítéletes ember, de sajnos az előítéleteknek is mindig megvannak a maga alapjai.

·         Sajnos sosem lehet tudni vannak normális rendezett cigány családok is de legtöbb esetben a vér nem válik vizzé.

·         Sokszor én magam is előítéletes vagyok, viszont úgy gondolom, hogy nem szabad általánosításoknak teret adni ilyen szituációban, hanem tapasztalás útján hozzunk döntést. Amennyiben számomra a későbbiekben nem lenne szimpatikus a kislány viselkedése, vagy elfogadhatatlan dolgot tenne, úgy nem támogatnám a barátkozást, viszont ha a gyermekem jól érzi magát vele, és a rovására sem megy a barátkozás, akkor továbbra is barátkozhatnak. De ez egy nem cigány gyermek esetében is így történne.

·         Személy szerint úgy gondolom, egy hatéves gyermeknek megmondani, kivel barátkozhat és kivel nem, nem megfelelő szülői hozzáállás. Azzal pedig, hogy kiket engedünk be az életterünkbe és kiket nem, példát mutatunk a gyermeknek szülőként. Arról nem beszélve, hogy a gyermek barátainak megítéléséhez érdemes személyesen is megismerni a választott barátokat, nem egyetlen ismert tulajdonságuk alapján (cigányság) ítéletet mondani.

·         Személyes véleményem szerint az előítéletesség nagyban befolyásolja az emberekkel kialakított kapcsolatainkat, és elveszi a másik ember megismerésének a lehetőségét.

·         Szeretném azt hinni, hogy az emberek többsége nem rasszista, csak egy hangos kisebbség az.

·         Szerintem a második vagy harmadik opciót választani nem rasszizmus. Én nem vagyok rasszista, mert nem gondolom, hogy a származás okoz bármiféle különbséget cigány és nem cigány között. De attól még van cigány és nem cigány között különbség. Ahogy szegény és gazdag között is van különbség. Ennek alapja a szocializáció, kultúra, stb. Tehát nem gondolom hogy rasszok között velük született különbségek lennének, de szocializációban igenis kialakulnak ilyenek. Őszintén szeretném, ha ezek a különbségek megszűnnének és ezért tennünk kell. De amíg ezek jelen vannak, addig egy racionális „rule of thumb”, egy segítség a hétköznapi világban való tájékozódáshoz a bőrszín alapján történő megkülönböztetés. Attól még persze ugyanúgy kártékony. De ha a fent leírt reflexivitás mellett történik, akkor sajnos el kell fogadni, hogy jelenlegi világunkban ez egy racionális támasz a világban történő eligazodáshoz, hétköznapi gyors döntések meghozatalához. Szeretném hogy ez változzon, de logikusnak tartom, hogy így van. Kb. így képzelem el azt, amikor az ember legbelül nem ítélkezik, de mégis bőrszín alapján megkülönböztet: „nem gondolom hogy a bőrszíned miatt kevesebbet érsz, egyenlően értékes emberként tekintek rád, de tudom hogy nagyobb valószínűséggel szocializálódtál olyan környezetben, amiből rosszabb erkölccsel kerülsz ki. Együttérzek veled, szeretném, hogy a helyzeted változzon, de a saját érdekemben inkább elkerüllek, mert nem akarok fölöslegesen kockázatos helyzetbe kerülni”. Szerintem ez egyéni szinten egy racionális magatartás. Társadalmi szinten, pl. oktatás fejlesztéssel, jóléti intézkedésekkel lehet tenni azért, hogy ez ne változzon. Az egyéntől nem várható, hogy konkrét helyzetekben a saját bőrén kockáztasson egy nagyobb csoport marginális segítése érdekében. Bocsánat, ha hosszúra sikerült, remélem találnak benne valami hasznosat.

·         Szerintem a szülők nagy része nem annyira engedi a gyerekeit cigány gyerekekkel játszani, és pont az elszigeteltségük az oka annak, hogy ezek a gyerekek felnőtt korukban ellenszenvesek a nem cigányokkal szemben.

·         Szerintem attól, hogy valaki cigány, senkit nem kell hátrányos megkülönböztetésben részesíteni. Azt gondolom, hogy először mindenképpen érdemes nyitottnak lenni arra, hogy megismerjük azt a kislányt, aztán idővel elválik úgyis, hogy lehet-e vele együttműködni vagy sem.

·         Szerintem bőrszíntől, társadalmi helyzettől függetlenül kell választani egy gyereknek barátot/barátnőt, akivel szeret játszani és ezt szülőként nem csak elfogadni, de támogatni is kell, hogy megtanulja a gyerek azt, hogy azért mert más mint ő még ugyanolyan ember.

·         Szerintem ez attól is függ, hogy az anyuka ismeri-e a cigány kislány családját – ha pl. én ismerném és szimpatikusak lennének, akkor áthívhatná a lányom a cigány származású barátnőjét.

·         Szerintem nagyon attól függ. Ha tudnám,hogy a lány,akit át szeretne hívni játszani, rossz hatással lenne a lányomra (a viselkedéséből, szokásaiból kifolyólag), akkor nem engedném, hogy áthívja függetlenül attól, hogy cigány-e vagy sem. Ha nincs rá rossz hatással, akkor nyugodtan hozza.

·         Szerintem nagyon rossz ha a gyermekeknél a rasszizmust mint olyan, megjelenítjük. Valószínűnek tartom, hogy a későbbiekben egyéb kisebbségi csoportokkal szemben sem lesz elfogadó (pl fogyatékkal élő emberek).

·         Szerintem nem szabad rögtön előítélet alkotni, hiszen minden ember más és más. Nem lehet egy tulajdonságot egy embercsoportra ráhúzni. Emellett mindenképpen fontos, hogy én is megismerjem a kislányt és utána alkossak róla véleményt. A sztereotípiákra tehát nem támaszkodhatunk.

·         Szerintem nem szabad, elítélni valakit csak azért mert más nemzetiségű, mint mi vagy ebben az esetben egy kisebbséghez tartozik akikről rengeteg rossz sztereotípia terjeng, de amíg nem ismerjük meg a másik embert nem ítélhetjük el.

·         Szerintem sajnos ez az előítélet még mindig életben van, és úgy tudom elképzelni, hogy minél kevésbé látszik valakin, hogy cigány, annál szívesebben fogadja be a környezete, még akkor is, ha tudják róla, hogy cigány.

·         Szomorú, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerül…

·         Szomorú, hogy ez téma lehet.

·         Tapasztalataim alapján az emberek többsége rasszista, pedig nem szabadna általánosítani.

·         Természetesen a fent leírtakat nem tudom alátámasztani, vagy bebizonyítani, hogy az emberek mit tennének egy ilyen helyzetben. Amit leírtam csupán egy olyan vélemény, amit nap mint nap tapasztalatok a közvetlen környezetben. Szerintem ez egy kifejezetten összetett téma és kérdés, ami teljes mértékben emberfüggő. Nehéz megmondani, kiben mi zajlik le és miért dönt úgy ahogy.

·         Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy ez a helyzet kialakuljon, hogy előítéletesek vagyunk általában a cigány családokkal, több kiváltó oka van. Az emberek a rossz tapasztalatokat egy esettel kapcsolatosan kivetítik az egész kisebbségre, ami nem feltétlenül helyes. Mert ha ugyanaz a rossz tapasztalat fordul elő egy nem cigány családdal/gyerekkel/felnőttel, annak nem szentel senki ugyanakkora jelentőséget vagy figyelmet.

·         Valóban meg van az oka, hogy az emberek egy része viszolyog a cigányságtól. Ahogy annak is, hogy a cigányság nem szereti a magyarokat. Persze ezek általános kijelentések, nem minden esetben igazak. Mindenesetre ez egy önmagába visszatérő probléma napjainkban.

·         van bennünk előítélet, félelem

·         Véleményem szerint az emberek többsége nem is tudja kezelni a szituációt, mivel rengeteg az előítélet a cigányokkal szemben.