Vizsgálati alapsokaság: Szakdolgozat I. és II. tárgyat felvevő hallgatók

Ön miért jelentkezett jelenlegi egyetemi szakára? (2023/24 tanév tavaszi félév)

Néhány válasz a CAWI kérdőívre adott hallgatói válaszokból:

• 15 éves koromban találkoztam először a gyógypedagógiával mint szakmával, tudományterülettel, azóta éreztem egyre biztosabban, hogy ez az én utam. Abban előtte is biztos voltam, hogy emberekkel, főként gyerekekkel szeretnék dolgozni, valamilyen formában segítőszakmában szeretnék elhelyezkedni. Érdeklődési köreim, személyiségi jellemzőim és korábbi, a szakmával kapcsolatos tapasztalataim miatt jelentkeztem erre a szakra.
• 6 évvel ezelőtt dolgoztam a Pető Intézetben, ahol megismerkedtem a gyógypedagógiával gyakorlatban. Itt ébredtem rá arra, hogy mindenképpen embereket segítő hivatással szeretnék foglalkozni a jövőben. Úgy éreztem, hogy ezzel értéket tudnék teremteni a világunkban.
• A Covid alatt megerősödött bennem, hogy szeretnék egy pedagógiai diplomát is, mert jelenleg is hasonló területen dolgozom. Korábbi munkatapasztalatom alatt volt alkalmam néhány alkalommal fogyatékkal élő személyekkel foglalkozni, amit nagyon élveztem, így ez a szak mellett tettem le voksom.
• A mozgás nagyon fontos számomra és ezt a szenvedélyt másokkal is szívesen megosztom, olyanokkal akik változtatni szeretnének a helyzetükön, őket tudom majd kísérni egy darabig vagy megtanítani őket arra, hogy önállóan is folytathassák a gyakorlást, tornát, ha én már nem leszek.
• Alapvetően a Bárczi a jelentkezési űrlapom második helyén állt az egyetemi jelentkezések sorában, viszont az első választott egyetemre nem nyertem felvételt. Először csalódott voltam, mert a pedagógus szakma nem igazán áll közel a szívemhez, azonban egyetemi tanulmányaim során igazán megszerettem azt, amit jelenleg is tanulok. A gyógypedagógián belül a logopédia szakirány keltette fel leginkább az érdeklődésemet, ahova szerencsére sikeresen bekerültem. A logopédia szakma ötlete, így a jelentkezésem apropója is a volt óvodámból származik, ahol volt szerencsém konzultálni az ott dolgozó logopédussal, aki nem győzte ajánlani számomra ezt a szakmát, így érdeklődésemet teljes mértékben felkeltette, ezáltal kezdtem tüzetesebben utánanézni a lehetőségeknek tanulmányok szintjén. Elmondhatom, hogy a pedagógiai tárgyak továbbra sem állnak közel az érdeklődési körömhöz, viszont a szakirányos tárgyak annál inkább.
• Autista nagyfiam és az ő osztályának kísérése , illetve autizmussal/ikz-val élő gyerekek táboroztatása adta az inspirációt. Szeretek velük foglalkozni.
• Autizmussal élő gyermekem indított el, és úgy érzem, hogy hivatásomra leltem.
• Az ELTE nyíltnapján megtetszett ez a szak és úgy éreztem, hogy jobban érdekel mint eddig bármi más.
• Azért jelentkeztem a Bárczira, mert csak itt oktatják azt a szakot, amelyik érdekel. Két sérült gyermekem van, miattuk vállaltam a tanulást, hogy -elsősorban számukra- meg tudjam teremteni a lehetőséget a jobb életminőséghez.
• Azért választottam a gyógypedagógia alapszakot mert számomra nagyon fontos a látássérült személyekkel való foglalkozás.
• Azért választottam a gyógypedagógiai szakot, mert számomra fontos volt, hogy gyermekekkel foglalkozzak és mindenképpen segítőszakmát szerettem volna. Számomra a gyógy
• Azért, mert itt megszerezhetem azt a tudást, ami a későbbi munkámhoz, illetve a hivatásomhoz szükséges.
• Azt látom, hogy napjainkban sajnos egyre több gyermek érkezik az óvoda intézményébe olyan problémákkal, amelyek indokolttá teszik a gyógypedagógus jelenlétét, munkáját. A jövőben szeretnék egy utazópedagógusi állást betölteni. Ezért választottam az egyetemen a gyógypedagógusi szakot.
• Azzal a céllal jöttem erre az egyetemre, hogy egyszer majd gyerekekkel foglalkozhassak, és nekik segíthessek.
• Bővíteni szeretném a látással/látássérülésekkel kapcsolatos tudásomat.
• BTMN státuszt állapítottak meg a(z akkor még egy szem) gyerekemnél, használható információt viszont nem kaptunk, hogy mi ez, szülőként mi a teendőnk. Ez pont 2021. januárjában történt, amikor már a második gyerekemmel voltam várandós – emiatt tudtam, hogy a munkából biztosan „kiesek” egy évre, de hasznosan akartam eltölteni (agyi kapacitásom szempontjából), utána néztem, van-e esélyem bejutni egyáltalán az egyetemre és megismerni, mi is zajlik a gyerekemben, a férjemmel hogyan tudunk neki segíteni, illetve a Covid a turizmust (amiben doglozom) megtépázta, ezért szerettem volna olyan szakmát tanulni, amire mindig, minden helyzetben lesz szükség, igény.
• Célom autizmus spektrumon lévő kisfiam komplexebb támogatása, és célom a munkámban adott gyakorlati tudás bővítése. Teljes rálátást szerezni a helyes megsegítésben.
• Céltudatosan jöttem ide, hogy én velük szeretnék foglalkozni a későbbiek során. Ez személyes tapasztalatok után alakult ki nálam.
• családom ismerősei között vannak gyógypedagógusok és tőlük hallottam erről
• Egész életemben fontos volt a segítségnyújtást, de eddig más területen tettem ezt. Gyermekeim születése után szembesültem vele, hogy ilyen korú gyermekekkel kapcsolatban is nagyon fontos a felzárkóztatás, fejlesztés.
• Egész életemben gyerekekkel foglalkoztam, .. viszont stresszhelyzetben dadogok. Körülbelül 10 éve megpróbáltam a Kecskeméti Egyetem beszédalkalmasságiján átjutni, azért ott, mert azt hittem, az ELTE „keményebb” és biztos nem engednének át. A vizsgahelyzetben természetesen nehezen olvastam fel a kijelölt szövegrészletet, és bár ekkoriban is pedagógiai asszisztens voltam óvodapedagógusi munkakörben (mint most is, csak jelenleg szociálpedagógusi diplomával), mégis a prof asszony közölte, hogy felejtsem el a pedagógiai pályát. Sajnos akkor még nem mertem kiállni magamért. Nagymamám testnevelő tanár volt fénykorában, édesanyám óvónő, nekem is adott lett volna ez a pálya. A főiskolai jelentkezést is sokáig halogattam emiatt, hogy vajon képes vagyok-e rá. Végül szociálpedagógusként nem dolgoztam sosem. A járvány előtt a Csalogány EGYMI-ben asszisztenskedtem, ott is az óvodai részen, szerettem, de nem biztos, hogy azaz én életutam. Majd pár éve húgom Asperger diagnózist kapott, és a Vadaskertben Dr. Madarassy-Szücs Annánál a Méhkas csoportban vett részt. Az alapítványnál elvégeztem a „magatartás problémás gyermekek hatékony segítségei” képzést, majd Dr.  Eigner Bernadett játékterápiás nulladik képzését. Ekkoriban két családnál segítettem 2-2 évet, az egyiküknél válófélben voltak a szülők, a másik kislányt „csak” elhanyagolták, és velem játszotta ki az érzéseit, gondolatait.  Gondolkoztam, hol tudnék megfelelő tudást szerezni, ami jobban segítené a munkám, és fejlesztené a tudásom, így esett a választásom a gyógypedagógia-pszichopedagógiai képzésre. Az óvodai életben a legtöbb „gondot” az érzelmi-és viselkedészavaros illetve szenzoros gyermekek jelentik, nem tudnak kellőképp beilleszkedni a csoport működésébe. Szeretném segíteni őket és egyben a saját érzelmi hullámvasutaimat is szeretném megfékezni, úgy vélem, ha van hasonló életutam a gyermekekkel, ezt szakmai képzettséggel megtámasztva remek pedagógus lenne belőlem.
• Egy kicsit korai ez a kérdőív, magam a szakirányválasztás előtt vagyok, a második félévet kezdem. Mert akik csak egy szakirányt választanak, nekik már most fel kellett venni a Szakdolgozat I. tárgyat. De a szakról már van elképzelésem, mert eredetileg avval a tervvel jöttem az egyetemre, hogy a látásszakirányt válasszam. Én 21 éve szemüveglencse gyártással, értékesítéssel foglalkozó cégnél dolgozom, emellett már legalább 3 éve az egyik vakvezető kutyaiskola önkéntese vagyok. Ennyi év után, jött az a hajtóerő, hogy kellene valami értelmesebbet csinálni, ami az emberekről szól, közvetlenül. Több látássérülttel találkoztam és amikor hivatásszerű értelmet kerestem magamnak, akkor szembejött velem ez a lehetőség. Még nem tudom, hogy pontosan mit fogok belőle kihozni, de hogy elvégzem az biztos. Nagyon érdekes látni, hogy a látásról – tünetekről mennyi irányból közelítünk (szemész, optometrista, a gyártó már eleve – hát ha még idejön a gyógypedagógiai ismeret). Nagyon remélem, hogy bármit is fogok evvel kezdeni az holisztikus és alapos, többoldalú ismeretre tud majd támaszkodni. (a következő kérdésnél – egyik sem illik rám, de választani kellett egyet – csak szólok)
• Előző egyetemi tanulmányaimhoz szükséges emelt szintű érettségit (spanyol nyelv) szinte csak itt fogadták el. Később meg is szerettem ezt a szakot.
• Elsősorban, mert ide vettek fel, utólag viszont azt tapasztalom, hogy sokkal jobban magamra találtam a gyógypedagógiában. Olyan tudományterületeket fog át ez a szak, melyek mind nagyon érdekeltek már korábban is, most viszont lehetőségem van ezeket összekapcsolni, mélyebben elsajátítani. Abban biztos voltam, hogy szívesen foglalkozom gyerekekkel, illetve fontos számomra, hogy a munkámmal alapvetően segítsem, előre vigyem a társadalom működését, ez a 2 szempont volt elsősorban mérvadó.
• Embereknek szerettem volna segíteni. A gyógypedagógia mindig is közel állt a szívemhez.
• Én magam is jártam logopédushoz és ő mondta, hogy el tudná képzelni számomra ezt a hivatást, később a beszédtechnika tanárom is támogatott ebben és rájöttem, hogy ez az a szak, ami a leginkább érdekel engem.
• Érdekel a gyermek fejlődése, érdeklődöm a magyar nyelv iránt. Édesanyám javasolta.
• Érdekel ez a hivatás!
• Érdekelt az anatómia és a pszichológia
• Érdekesnek tartottam ezt a szakmát és mindi is tudtam hog gyerekekkel szeretnék foglalkozni.
• Eredetileg Waldorf pedagógiát szeretnék tanulni, viszont először egy olyan diplomát szeretnék szerezni, ami az állami oktatási rendszerben is elismert.
• Érintett szülőként jelentkeztem.
• Érintett szülőként sok estben eszköztelennek éreztem/érzem magam, így intézményi keretek között is szeretném a tudásomat bővíteni, és idővel másoknak is segíteni.
• Évek óta ezen a területen dolgozom és szerettem volna tudásomat elmélyíteni.
• Ez volt az egyetlen ami úgy igazán megfogott.
• Fogalmam nem volt mit szeretnék tanulni, nem is akartam egyetemre jönni, nem akartqm eljönni otthonról. Azért esett a gyógypedagógiára a választásom, mert cserkészként tudtam, hogy szeretek tanítani, nevelni, gyerekkel lenni, és volt idő hogy orvos akartam lenni – a „gyógy”-ból pedig valami orvosias vonalat feltételeztem.
• Gyerekekkel foglalkozom.Az idegrendszeri èrettlenseg okozta nehézségeken igyekszem segitséget nyújtani, erről szeretnék még többet tudni.
• Gyermekekkel és a családjaikkal szerettem volna foglalkozni. Segíteni szeretném mindennapjaikat.
• Gyógypedagógiai asszisztens OKJ képzést végeztem az egyetem előtt, és megtetszett ez a terület.
• Gyógypedagógiai asszisztensként dolgoztam előtte és szerettem volna előre lépni a terepen.
• Hasznos ismereteket sajátíthatok el, amiket az életben is alkalmazni tudok. Gyermekekkel szeretnék foglalkozni.
• Hogy segítsek másokon/másoknak
• Jelenlegi szakmámmal lehetetlen elhelyezkednem háromgyerekes anyukaként, így váltás mellett döntöttem. Mindig vonzottak a segítő szakmák, így kerültem ide.
• Kiskorom óta kapcsolatban vagyok a szakmával.
• Kiskorom óta tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék dolgozni, majd jött az online oktatás és én tanultam az SNI-s és diszes testvéreimnel, és akkor döntöttem el, hogy gyógypedagógus leszek
• Korai fejlesztéssel szeretnék foglalkozni
• Legfőképpen a kiszolgáltatott embercsoportok megsegítése volt az indíttatás, ehhez tökéletesen passzolt a szak. Az ehhez szükséges légkört valószínűsíthetően a családi hátterem adta, révén hogy mindenki az egészségügyben dolgozik, segítő támogató légkörben nőttem fel.
• Logopédus és gyógypedagógus ismerőseimmel való beszélgetés során kezdett érdekelni ez a szakma.
• Már elvégeztem egy diplomát, de jobban vonzott egy gyakorlat orientált képzés.
• Már gimnázium elején ez volt a célom.
• Már hetedikben eldöntöttem, hogy logopédus szeretnék lenni, így kerültem a Bárczira.
• Már kiskoromtól kezdve nagyon szerettem segíteni az embereknek és empátiát mutattam feléjük, így ehhez próbáltam szakmát is választani.
• Már középiskola után szerettem volna ide jelentkezni, de akkor nem sikerült a felvételim. 25 éve dolgozom a fogyatékosügy területén. Egyik gyermekem érintett, így visszaterelődtem az eredeti célomhoz.
• Mert a meglévő táncművész diplomám mellé szerettem volna valami biztosat, és a két szak jó kombinációnak tűnt.
• Mert érdekelt a szakma, úgy gondoltam, hogy szívesen foglalkoznék ezzel a jövőben.
• Mert ezen a szakon megszerezhetem azt a tudást, ami későbbi munkámhoz, hivatásomhoz kell.
• Mert ezt a szakot éreztem legközelebb magamhoz, amiben úgy érzem, hogy ki tudok teljesedni.
• Mert fontos volt számomra, hogy szakmailag megalapozott tudásom legyen a jelenlegi tevékenységben
• Mert mindenképpen segítő szakmát szerettem volna választani, ahol emberekkel foglalkozhatok, és a környezetemből valahogy elkezdték sugallani, hogy a gyógypedagógia megfelelő lenne számomra.
• Mert sok fogyatékos barátom van és éreztem a hívatás tudatod.
• Mert szeretnék gyógypedagógus lenni.
• Mert szeretnék segítő szakmában emberekkel foglalkozni
• Mert szeretném roma emberek közelében tölteni a napjaimat, az ő életüket szebbé tenni, és a leghasznosabb segítségi módot a gyógypedagógiában találtam meg.
• Mert szerettem volna gyerekekkel foglalkozni, illetve segíteni, támogatást nyújtani.
• mert úgy érzem ezzel szeretnék foglalkozni életem során
• Mert volt egy szak, ahova szívesen mentem volna, de nagyon magasak a ponthatárai és egy olyat választottam helyette, ami kicsit kapcsolódik hozzá, illetve egy másik szakhoz, ami érdekelt. Voltak témák, amik érdekeltek, ez alapján jutottam erre a döntésre.
• Mindig érdekelt a pedagógia, a fiatalok fejlesztése. A logopédiához pedig a kiskorom óta folytatott éneklés, hangképzés megismerése vezetett.
• Mindig is a pedagógia szakma felé huzott a szivem. Apukám tanácsára a gyógypedagógia után olvasva döntöttem ugy, hogy ezt a szakot választom
• Mindig is emberekkel szerettem volna foglalkozni. Tudtam, hogy az emberi kapcsolatok nálam mindennél fontosabbak. Segítő szakmában gondolkoztam, és először a pszichológia jött szóba. Azonban az érettségi előtti nyáron találkoztam egy autista kisfiúval, aki mindent megváltoztatott bennem. Ezután néztem utána a bárczinak, ahol először az autizmus spektrum szak érdekelt, azonban rájöttem, hogy a logopédia az én igazi utam, ahol megfelelően fogok tudni segíteni mindenkinek, akinek szüksége van rám. Ez a gondolat vezet azóta is, hogy azért tanulok, mert valahol megszületik egy kisgyermek, akinek szüksége van a szakképzettségemre, és van valahol egy család, és két szülő, akiknek pedig levehetem a terhet a vállukról, és tudni fogják a gyermekük nálam jó kezekben van!
• Mindig is érdekelt a magyar nyelv, eleinte tanár szerettem volna lenni, de végül efelé kanyarodott az utam. A nyilvános beszéddel sem volt soha gondom, és idővel kialakult bennem, hogy ezeknek a háttérben sokkal több dolog áll, mint a sima tehetség vagy veleszületett tudás. Ezeknek az összhatása alakította így az utamat.
• Mindig is gyermekekkel szerettem volna foglalkazi valamilyen segítő formában. Továbbá nagyon fontosnak tartom a magyar nyelv megőrzését és művelését, ezért választottam a logopédiát, mint hivatást.
• Mindig is tudtam hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni, egy olyan munkakörben amely hasznos, segítő tevékenységet végez. Általános illetve középiskolás koromban sok olyan versenyen vettem részt sikeresen amely jó kommunikációs képességeket igényel (mesemondó, versmondó, Kazinczy szépkiejtésű), így tudtam hogy ez egy olyan erősségem amire megéri építeni a szakmaválasztás során. A kettő metszetében helyezkedett el a logopédia. S most itt vagyok.
• Mindigis tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni, így a pedagógia szinte egyértelmű választás volt. A gyógypedagógia nem emlékszem, pontosan mikor jött be a képbe, de az biztos, hogy volt egy autizmusban enyhén érintett ovis és iskolatársam, a pedagógusok elmondása szerint már óvodában próbáltam őt segíteni, így valamilyen módon már lehet, hogy oda gyökerezik vissza. Ezen felül számomra a hitem is fontos, egy táborban, ahol a munka volt a téma egy igét is kaptam hitem szerint Istentől, egyfajta megerősítésként, hogy a gyógypedagógia az én irányom. Az ELTE Feszten a Bárczis program pedig abban erősített meg, hogy tényleg erre az egyetemre jöjjek.
• Mivel van fogyatékossággal élő személy a családomban és én is ADHD val és diszgráfiával élek együtt.
• Munkám során (úszás oktatás 4-12 éves kor között) sokszor találkozom olyan gyerekekkel, akiknek van bármilyen SNI minősítése, vagy az autizmus spektrum zavar különböző fokban megjelenik náluk. Esetükben talán könnyebb a helyzet, mert a szülő többnyire nyíltan beszél az érintettségről, azonban a foglalkozások alkalmával mégiscsak nekem kell tudni kezelni a helyzeteket. Ezt csak tovább tetézi, hogy nagyon nagy számban találkozom „papírral nem rendelkező”, mégis erősen viselkedés zavaros, figyelem zavaros, stb gyerekekkel, és ez nagyban nehezíti a foglalkozok vezetését. Abban bízom, hogy itt olyan tudásra teszek szert, melyet akár a későbbiekben kimondottan gyógypedagógusként is, de addig is a jelenlegi munkám során kamatoztatni tudok, és ezzel több gyermeknél lesz esélyem élvezetes foglalkozások keretében jelentős fejlődést elérni.
• Nagy vágyam egyéni vagy kiscsoportos fejlesztő foglalkozásokat tartani gyermekeknek. A saját gyermekeimmel is aktívan részt vettem több ilyen lehetőségben is. Leginkább ez világított rá, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Korábban is emberközpontú munkát végeztem, de felnőttekkel.
• Nem tudtam mit válasszak, viszont szerettem volna emberekkel foglalkozni. Sokszínűnek tűnt a képzés, úgy gondoltam lesz ami tetszeni fog benne.
• Nem tudtam pontosan, hogy mit szeretnék, többféle egyetemet is megjelöltem és második helyen volt a Bárczi. Amikor megtudtam, hogy bekerültem a szomatopedagógiai szakirány volt a fix és a párja kérdéses volt, hogy tanak vagy értak legyen-e. Első helyen nekem a Képző volt és nagy csalódás volt, hogy oda nem kerültem be, de pont annyi pontom volt, amennyi a Bárczira kellett és én ezt egy jelnek vettem. Leginkább filmekben láttam, ahogy foglalkoznak az emberekkel balesetek után és hogy milyen csodákat érnek el együtt a közös munkájuk során, ennek én is részese szerettem volna lenni és nem bánom, hogy ide kerültem be végül.
• Nem tudtam, mi akarok lenni. Több szakot is néztem, beszéltem egy gyógypedagógussal, aki elmesélte, hogy napi szinten mit csinál, nekem pedig tetszett. Gondoltam, egy próbát megér.
• Olyan szakmát szerettem volna választani, amellyel valamilyen módon segíteni tudok az embereknek. Úgy érzem, számomra ez adja a legtöbb motivációt.
• Önkéntes munkám során hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozom és mélyebben szerettem volna foglalkozni a gyógypedagógiával.
• Pályaelhagyó vagyok, 3 kisgyerek (hamarosan 4) mellett az eredeti szakmámban nem tudok és nem is akarok elhelyezkedni, visszamenni. Azért ezt a szakot választottam, mert gyerekekkel kapcsolatos, érdekel amiről tanulunk, a mindennapi életben is hasznos, és remélem hogy megélhetést is biztosít majd, keresett szakma, sokszínű terület, akár állami akár magánszférában el lehet benne helyezkedni, saját lábra is tudok vele állni.
• Pályát szeretnék módosítani és a logopédia elvégzése már régóta álmom
• Pályaválasztási tanácsadó javasolta még mikor 10.osztályos voltam és azóta ez volt a célom. Azóta se bántam meg! 🙂
• Pedagógus diplomát akartam szerezni és érdekelt a művészet terápia
• Pszichológus szerettem volna lenni, de legalább is segítő szakmában dolgozni. Elsodort az élet nonprofit közgazdásznak majd az auti ks értak fiam ébresztett rá, hogy a gyakorlarias gyógypedagógia lesz az utam…
• Régebben érdekelt a tanári szak, szeretem a gyerekeket és szerettem volna velük foglalkozni, de az évek alatt eltávolodtam ettől a szaktól. Ajánlották nekem a gyógypedagógiát a sokrétű elhelyezkedési lehetőségek miatt és mert már korábban érdeklődést mutattam a hallássérültek oktatásában. Ezért jelentkeztem ide és most a hallássérültek szakirányán tanulok.
• Régóta tudom, hogy a segítő hivatásban szeretnék elhelyezkedni. Érdekelt a pszichológia, azonban utána jártam a hazai pszichológia képzésnek és ellátásnak. Ebben a hivatásban úgy gondoltam, hogy fiatal felnőtteknek és felnőtteknek szeretnék segíteni. Azonban hosszú távon, 20-30 évre előretekintve nem tudtam magamat elképzelni e körben. A gyerekek társasága mindig is fontos szerepet töltött be az életemben. 15 éves korom óta önkénteskedtem illetve vállaltam gyermekfelügyeletet. A gyógypedagógia hivatásával személyes tapasztalatom is van, hiszen magam is részesültem logopédiai ellátásban. A saját sikerélményem győzőtt meg arról, hogy lehet, hogy nekem is ez az utam. A szakirányok között felállítottam magamnak egy rangsort, így nem estem volna kétségbe, ha az egyik nem sikerül. Azonban a logopédiai alkalmassági vizsgán kapott pozitív eredményem után megerősödött bennem a tudat, hogy jól döntöttem.
• Segíteni szerettem volna olyan szülőknek, akik vállalták a sétült gyermeküket, mert én, lehet hogy nem tudnám meghozni ezt a döntést.
• Segítő szakmában gondolkodtam, tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni, inspirált látni néhány gyógypedagógus ismerősöm személyiségét. Illetve a Bárczi mellett szólt, hogy itt az összes szakirány elérhető, van időm és lehetőségem a választásra. Ugyanakkor nem voltam benne biztos, hogy ez a szak való-e nekem, passzol-e hozzám, ezért sokat imádkoztam, hogy végül oda kerüljek, oda vegyenek fel, ahol Isten látni szeretne. S most a helyemen érzem magam.
• Segítő, önfejlesztési okokból
• Sokáig tanári/tanító szakon gondolkodtam, mert mindenképp valamilyen gyermekközpontú szakmát képzeltem el magamnak a jövőben. Aztán sokat olvastam a témában, mik az egyéb lehetőségek ilyen téren. Nagyon elkezdett érdekelni az autizmus témája, és rég óta izgatott a jelnyelv lehetősége. Ezután bukkantam rá a gyógypedagógiára, ahol rájöttem, hogy autizmus szakirányon és hallás szakirányon mindkét érdeklődésemnek eleget tehetek, és a jövőben kisgyermekekkel is foglalkozhatok, korai fejlesztés területén, amely számomra a legizgalmasabb.
• Számomra mindig közel álltak a gyerekek, és hogy megértsem őket, velük foglalkozhassak. Így fontos volt egyetem választáskor, hogy olyat tanuljak, amellyel majd a későbbiekben megfelelő tudással kezdhetek bele ebbe a munkába, megsegítésbe, támogatásba.
• Szeretnék gyerekekkel foglalkozni és segíteni nekik.
• Szerettem volna egy új szakmát kitanulni.
• Szerettem volna gyerekekkel foglalkozni.
• Szerettem volna gyermekeknek segíteni.
• Szerettem volna olyan szakot választani, ami kapcsolódik a tánchoz. Amikor hallottam, hogy a gyógypedagógia vezet a táncterápiához eldőlt, hogy ezt fogom tanulni. Az csak bónusz, hogy mindkét szakirányomat nagyon érdekesnek találom és szeretem.
• Tanulási nehézségem van és az iskolai évek alatt nem kaptam meg a kellő segítséget csak már nagyon későn, akkor már azt mondták nem tudnak segíteni mivel túl idős vagyok. Ezért szeretnék gyerekeknek segíteni, hogy még időben megkapják a kellő segítséget és ne kelljen annyi kudarcot átélniük.
• Tovább szeretném képezni magam a területen ahol dolgozom.
• Tudtam, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni, illetve nagyon vonzottak a segítő szakmak és a biológia, szóval a gyogyped volt a szomato szakirannyal a tökéletes ötvözés.
• Tudtam, hogy ilyesmi irányban szeretnék elhelyezkedni. Ennek pontosítását az egyetemre bíztam és az eddig tanultakra. Így körvonalazódott ki a látás, hallás szakiránypár.
• Úgy gondoltam, a gyógypedagógusi szakma érdekel. Korábban pozitív tapasztalatokat szereztem a gyerekekkel való foglalkozás terén. Illetve szeretném, hogy a gyerekek minél jobb életet élhessenek, beleértve a gördülékenyebb tanulást, a közösségekbe való beilleszkedést stb., amire a gyógypedagógia kitér.
• Utolsó pillanatban ez állt a legközelebb a szívemhez, utána nagyon vártam, hogy ezt tanulhassam. Azóta hullámzó a kapcsolatom/motivációm ezzel a szakkal.
• Valahol mindig sejtettem hogy emberekkel szeretnék dolgozni, de érettségi után még mindig nem tudtam hogy pontosan mit szeretnék tanulni, ezért elvégeztem egy 2 éves OKJ-s idegenvezető képzést. Azonban a második évben jött be a covid, és nem látszott valószínűnek hogy el tudnék helyezkedni benne. Ezért esett a választásom a gyógypedagógiai asszisztens képzésre, amit a második évében szerettem meg nagyon, és úgy döntöttem, szeretnék még többet tanulni.