Ön miért jelentkezett a jelenlegi egyetemi szakára?

Néhány hallgatói válasz:

10.es korom óta táboroztattam értelmileg akadályozott gyerekeket és felnőtteket. Ezt folytatni szerettem volna elhelyezkedve diplomával
10.es koromban kezdtem táboroztatni értelmileg akadályozott gyerekeket es felnőtteket. Azóta szívem szakmája ez és diplomával szeretnek elhelyezkedni benne
3 gyermekes édesanyaként határoztam el magam a gyógypedagógia mellett, egyrészt a saját életemben felmerülő kihívások kompetens kezelésének céljából. Másrészről, hogy több gyereknek tudjak segíteni, tanulási nehézségeik leküzdésében.
4 éves voltam amikor kiderült, hogy Tourette szindrómás vagyok. Nagyon sokáig nehezen viseltem, azonban egy idő után megtanultam hogy alaptalan félelmeim voltak ezzel kapcsolatban. Mindig is gyerekekkel szerettem volna foglalkozni és remélem hogy a saját tapasztalataimmal még inkább segíteni tudok azoknak a gyerekeknek, akik különböző fogyatékossággal élnek.
A célom az hogy a szakmában egyre feljebb lépve, segíthessem és fejleszthessem a gyermekeket illetve felnőtt embereket. Ehhez szükséges az egyetem ahol tudásomat tágíthatom.
A diplomámat már régen szereztem, elsősorban az ismereteimet szeretném frissíteni. A szakmámban az új kutatások, azok eredményei érdekelnek.
A gimnáziumban érdekelt a biológia, a pedagógia, és a pszichológia, a gyógypedagógiában pedig ezek mind megvoltak. Plusz szerettem volna olyan munkát végezni, ami gyakorlatiasabb és segíthetek másokon.
A gyerekekkel foglalkozom és a tudásomat szeretném elmélyíteni, illetve az autizmus spektrumzavar szakirány nagyon érdekel.
A gyermekeim fejlesztése érdekében választottam a TANAKot. Látássérült szakomat pedig látássérült barátnőm miatt. Mindig is vonzott az egyéni fejlesztés, és a segítségnyújtás.
A gyermekeim születése óta érzem, hogy az átlagnál sokkal jobban érdekelnek a gyermekekben végbemenő pszichés és neurológiai folyamatok. Ebből kifolyólag fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék tanulni ezekről és szívesen dolgoznék segítő munkakörben. Így jutottam el a gyógypedagógiához.
A gyógypedagógia mindig is nagyon érdekelt és amióta Budapestre költöztem, gyermekekkel való munkavégzésre orientálódtam. Első egyetemi diplomámat Erdélyben, Marosvásárhelyen szereztem, ahol szülésznői képesítést kaptam. Azonban ezen a területen nem találtam meg helyem, így az átmeneti keresgélés folyamán új szakma tetszett meg. Már hat éve dolgozom egy EGYMI-ben, és bár rendkívül élvezem a munkámat, úgy éreztem, hogy a szakmai fejlődésem érdekében szükséges tovább bővíteni a tudásomat, így jelentkeztem a képzésre. A gyógypedagógia karon belül három szakirány érdekelt, értelmileg akadályozottak, szomatopedagógia és autizmus. Jelenleg az autizmus szakirány került hátrébb de terveim szerint még ezzel a szakiránnyal is szeretnék jobban megismerkedni.
A gyógypedagógiai alapképzés során megszerzett tudásomat szerettem volna bővíteni, magasabb szintre emelni a Gyógypedagógia MA képzés által.
A gyógypedagógusi másoddiplomámat 20 évvel ezelőtt vehettem kézbe. Az egyetemi képzésre történő jelentkezésem személyes és szakmai motivációimmal magyarázható. A szakmai fejlődés és megújulás iránti igényem kapcsán úgy gondoltam: 1.) Az egyetemi képzés lehetőséget biztosít a gyógypedagógia elmélyültebb elméleti kereteinek megismerésére és egyfajta speciális elméleti szaktudás megszerzésére is. 3.) Az egyetemi tanulmányok során gyakran kell komplex problémákat megoldani, akár egy csoportos projekt, akár egy önálló kutatás formájában. Ez erősíti a verbális és írásbeli kommunkiációs készséget is. c.) Az egyetem egy olyan hely, ahol különféle lehetőségek, szakmai gyakorlatok és kapcsolatok építhetők. 4.) Egyetemi évek alatt a felmerülő csoportos feladatok alkalmával különbüző emberekkel kell együtt dolgozni, akik eltérő háttérrel és nézőponttal rendelkeznek. Ez lehetőséget ad arra, hogy jobban megértsük mások érzéseit, motivációit, és fejlesszük magunkban az empátiát. 5.) Az egyetem lehetőséget biztosít arra is, hogy az ember jobban megismerje önmagát, felfedezze az erőtartalékait, valamint a saját erősségeit és gyengeségeit. 6.) Az egyetemi tanulmányok során újra kell struktúrálni és egyfajta egyensúlyt kell találni a tanulás, a hivatás, a család és a szabadidő szervezésében. Ez segít újragondolni a prioritásokat, miközben meg kell őrizni a testi-lelki jólétet is. 7.) Az egyetemi tanulmányok során gyakran előfordulnak olyan helyzetek, amelyet stresszt okozhatnak – legyen szó határidőkről vagy nehéz tantárgyakról. Az ilyen kihívások segíthetnek a reziliencia megteremtésében, a stressz kezelésében is. Összegezve: az általam leírt motívációk, mind olyan aspektusok, amelyekről azt vélelmezem, hogy segíthetnek a személyes fejlődési folyamatomban, miközben az egyetemi tanulmányok során megszerze
A későbbiekben szeretnék kórház pedagógiával foglalkozni, amihez a gyógypedagógiai képzés megfelelő tudást biztosít.
A kisfiam által érintett szülő vagyok. A szakember hiány miatt és mert immunbeteg is gyermekem, így csak magamra számíthatok.
A kisfiam autista, ebből kifolyólag találkoztam a fejlesztések alkalmával a gyógypedagógia hatékonyságával. Kettős céllal jelentkeztem, szeretnék útmutatást kapni a fejlesztéséhez, illetve szeretnék másoknak is segíteni, akik hasonló gondokkal küzdenek, mint én.
A kisfiammal otthon voltam a születése után, és megfogalmazódott bennem az igény, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni, így jelentkeztem.
A környezetemben él több ADHD-s és autista személy is, ezért mindig foglalkoztatott ez a téma, emellett szeretem a gyerekeket, és tudtam, hogy mindenképpen velük szeretnék foglalkozni
A lovas terápia volt az oka annak, hogy a Bárczira jöttem (korábban a gyógytornán is gondolkodam). Tanulmányaim közben azonban egyre több terület kezdett el érdekelni, így történhetett, hogy végül a logopédia szakirányt választottam.
A mesterképzés miatt
A múltban sokszor kaptam megerősítéseket a jó pedagógiai érzékemmel kapcsolatban, illetve érdeklődtem is a nevelés-oktatás iránt. Rendkívül empatikusnak tartom magam és könnyen tudok kapcsolódni különféle kihívásokkal küzdő embertársaimhoz és hiszem, hogy mindenkinek egyenlő esélyek járnak. Többek között ezen okok miatt választottam a gyógypedagógia szakot. Mindenképpen az ELTE volt az elsődleges célom, mert a Bárczin nagy múltra tekint vissza az oktatás és itt van a legtöbb választható szakirány.
A segítőszakmák, a magyar nyelv és a gyerekekkel való munka érdekelt.
A szakra azért jelentkeztem, mert az elmúlt évek során – talán a gyermekeim miatt – érzékenyebbé váltam a körülöttem lévő világra, és észrevettem, mekkora szükség van gyógypedagógusokra, és milyen mértékben hiányoznak sok helyen. Szeretnék segíteni ezen, amennyiben lehetőségem adódik rá, és próbálok ezért mindent megtenni.
A tanári hivatást közel éreztem magamhoz és elsősorban a logopédia irány érdekelt, amikor jelentkeztem.
A tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirányt, azért választottam, mert a környezetemben nagyon sok hátrányos helyzetű gyermek és család van, akik nem minden esetben kapnak megfelelő segítséget. A látássérültek pedagógiája szakirányt azért választottam, mert mindig is érdekelt a látássérülés és az, hogy a látássérült személyek hogyan tudnak beilleszkedni a társadalomba.
A társadalmi és környezeti nyomás hatására. Egy alapszakos diploma elvégzése már nem nagy dolog.
A többi szak annyira nem fogott meg.
Alapképzés során szerettem bele a gyógypedagógia világába, és ez a szeretet továbbra is tart. Motivált vagyok arra, hogy minig új eszközöket, módszereket és technikákat ismerjek meg, igyekszem folyamatosan bővíteni ismeretemet, minderre pedig a mester szak egy jó lehetőségnek tűnt, ezért jelentkeztem.
Anglisztika alapszakos bölcsész és alkalmazott nyelvészet mesterszakos bölcsész diplomákkal rendelkezem. A gyógypedagógia alapszakra azért jelentkeztem, mert a képzéseim során a klinikai nyelvészet nagyon megtetszett; a két szakdolgozatomat is neurolingvisztika/pszicholingvisztika témakörben írtam. A klinikumban nem tudok elhelyezkedni logopédusvégzettség nélkül, a bennem munkáló segítő szándékot pedig nem tudom kielégíteni a klinikai nyelvészeti kutatásokkal – közvetlenül szeretnék segíteni, elsősorban felnőtteknek. A logopédiára történő szakosodáshoz szükséges alkalmassági vizsga előtt állok még, de bízom benne, hogy a bizottság pozitívan bírál majd el.
anyukámat követve én is gyerekekkel szeretnék foglalkozni
Az alapszakot nagyon szerettem, nagyon szerettem a Bárczin tanulni, mindig is vágytam rá, hogy valamilyen úton-módon visszakerüljek. A mesterképzés is rajta volt a „bakancslistámon”, szerettem volna megnézni, hogy miben ad többet a mesterképzés. Szóval részben kíváncsiság, részben ego motivált. A gyógypedagógia mint egész (én ezen belül logopédus vagyok) még mindig nagy szerelem számomra, nagyon szeretem csinálni (2021-ben diplomáztam).
Az Educatio kiállításon megtetszett a szak ( a legjobb barátnőm akarta megnézni) .
Az egyetemi éveim előtt volt alkalmam egy évet Németországban önkénteskedni, és a szolgálatom során egy különnevelelő iskolában dolgozni. Nagyon magával ragadott.
Az egyetemre azért jelentkeztem mert amikor jártam pszichológushoz, akkor kitöltöttünk egy tesztet a továbbtanulással kapcsolatosan és a gyógypedagógia jött ki amit nagyon szimpatikusnak találtam. A szakirányaimra pedig azért mert szeretnék azoknak segíteni akik nehezen tanulnak és a mozgás az életem, szóval szeretném ezt azoknak is megteremteni valamilyen azinten akik nem képesek rá.
Az egyetemre való jelentkezésnél már tudtam, hogy a logopédia szakot szeretném választani, szerintem ez egy a személyemhez illő, és a gyógypedagógiának olyan szerteágazó lehetőségeket kínáló szakterülete, amit a jövőben több módon is használhatok, mivel rugalmas korosztály és az érintettség súlyosságával kapcsolatban is
Az elsődleges szakirányt a gyermekem érintettsége miatt választottam, a második szakirányt az első év szemináriumain átélt személyes tapasztalataim következtében.
Az ismereteimet szerettem volna bővíteni.
Az országban egyedülálló módon foglalkozik az ELTE a gyógypedagógiai terápia specializációval. Ez, valamint az egyetem általános megítélése miatt esett a választásom ezen egyetem ezen mesterképzésére.
Azért esett erre az egyetemre a választásom, mert korábban elvégeztem egy okj-s gyógypedagógiai képzést és nagyon megtetszett ez a terület. A jelenlegi szakot azért választottam, mert ez állt hozzám a legközelebb.
Azért ide jelentkeztem mert mindenképp valamilyen segítő szakmát képzeltem el magamnak. Ebben a szakmában rengeteg lehetőség van, egyszerre több szakterületet is elsajátíthatunk. A jövőben gyerekekkel szeretnék majd dolgozni és ezzel a szakmával ez meg fog tudni valósulni.
Azért jelentkeztem a Bárczira, mert a legjobbaktól szerettem volna tanulni. Kiskorom óta fontos nekem az, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Az osztályomban is általában én voltam az, akin ha átgázolnak is… megvédem azt, akit piszkálnak, mert dadog, papíros vagy esetleg szemüveges. Én is szemüveges vagyok, sőt… problémáim is vannak a szemem anatómiáját illetően, így aztán jó sok csúfolást és bántalmazást megjárva döntöttem úgy, hogy logopédus és gyógypedagógus leszek. Hogy miért a logopédia? Mert az ember egyik legnagyobb „fegyvere” az, amit mond, és bizony az sem mindegy, hogy ezt hogyan tesszük: tele hibákkal, félelemmel, gúnnyal, haraggal, vidámsággal vagy sehogy… és pont ez az, ami felbátorított engem arra, hogy a beszédet, a nyelvet, a gondolataink, érzelmeink és belső világunk szemléltetésére alkalmas kommunikációs eszközt én magam is olyan mélységgel megtanuljam, hogy másoknak ezeket a technikákat át tudjam adni, hogy a gyerekek ki tudjanak tisztelettel magukért állni. Ezáltal lehetőségük lesz arra, hogy beszédfolyamatossági zavaraikból, beszédhanghibáikból, logofóbiájukból (stb) kitörve élhessék az életüket. Mindemellett, szeretnék küzdeni azért, hogy elejét vegyem az iskolai bántalmazásoknak, mert (most őszinte leszek…) felfordul a gyomrom tőle… A gyerekek a legőszintébb lények, és egyben a legkedvesebbek és a leggonoszabbak tudnak lenni, így aztán az arányt szeretném a munkásságom során a legkedvesebb brigád felé húzni.
Azért jelentkeztem a gyógypedagógia szakra, mert egyszer részt vettem értelmileg akadályozott felnőttek táboroztatásában és nagyon élveztem a velük való munkát. Illetve mindig is vonzottak a segítő szakmák.
Azért jelentkeztem a gyógypedagógiai terápia MA szakra, mert az alapképzésben szerzett gyógypedagógiai ismereteimet szerettem volna bővíteni. Tovább azért is, mert a napi munkám során (egy integráló többségi iskolában dolgozom gyógypedagógusként) szükségem van új ismeretekre, amellyel tovább tudom segíteni a sajátos nevelési igényű gyermekek fejlődését.
Azért jelentkeztem a jelenlegi szakomra, mert mindenképp emberekkel szerettem volna foglalkozni, segíteni nekik.
Azért jelentkeztem a jelenlegi szakomra, mivel nekem is tanulási nehézségem van és nem kaptam időben kellő segítséget, így szeretnék másoknak segíteni, hogy ők megkaphassák időben a segítséget.
Azért jelentkeztem a választott egyetemi szakomra, mert úgy éreztem, hogy ez az a szakma, amiben ki tudok majd teljesedni a jövőben, és elhivatott tudok maradni pályafutásom végéig.
Azért jelentkeztem az egyetemi szakmámra, mert tetszett a gyógypedagógiai nyújtotta lehetőségek, illetve a jövőben szándékozott tanítói diplomám és a tanítóként betöltött szerepem mellett ez remek kiegészítő lehetőség.
Azért jelentkeztem az egyetemre, mert amikor önkéntes voltam egy Tanodában, akkor jöttem rá, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni.
Azért jelentkeztem az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának levelező tagozatára, hogy megvalósíthassam a legnagyobb álmomat, és logopédus legyek. Ezen célom elérése érdekében pedig minden tőlem telhetőt megteszek.
Azért jelentkeztem elsősorban a gyógypedagógia képzésre, mert szeretnék a jövőben autista gyerekekkel, fiatalokkal dolgozni. Emellett pedig azért is, mert tanári szakokat is végzek az ELTE-n, és jó kiegészítésnek gondoltam az itt megszerzett ismereteket.
Azért jelentkeztem erre a mesterképzésre, mert mindig is érdekeltek azok a témák, amelyeket a képzés középpontba állít. Szerettem volna elmélyíteni a tudásomat a gyógypedagógia területén és gyakorlati tapasztalatokat is szerezni, amelyek segítenek a jövőbeli céljaim elérésében.
Azért jelentkeztem erre a mesterképzésre, mert szeretném elmélyíteni a tudásomat a gyógypedagógia területén, különösen az autizmus és az inkluzív nevelés témakörében. Gyógypedagógusként már van tapasztalatom ezen a területen, de úgy érzem, hogy a mesterképzés lehetőséget ad arra, hogy mélyebb elméleti és gyakorlati ismereteket szerezzek, amelyeket a munkám során hatékonyan alkalmazhatok. Emellett az autista gyermekek és fiatalok támogatása személyesen is fontos számomra, így szeretnék minél szélesebb eszköztárral és naprakész tudással rendelkezni, hogy segíteni tudjak nekik a fejlődésben és az önállóság felé vezető úton.
Azért jelentkeztem erre a szakra, mert egy segítő szakmában szeretnék dolgozni és úgy éreztem, hogy a gyógypedagógia igen közel áll hozzám.
Azért jelentkeztem erre a szakra, mert jó hírét hallottam, és gondoltam hogy színvonalas az oktatás, így erre esett a választás, mert ez volt a legszimpatikusabb.
Azért jelentkeztem erre a szakra, mert mindig is érdekelt az emberek segítése, különösen azoké, akiknek az élet valamely területén kihívásokkal kell szembenézniük. Hiszem, hogy minden ember megérdemli a lehetőséget a fejlődésre és a boldog, teljes életre. Úgy érzem, ez a hivatás számomra nemcsak egy szakma, hanem egyfajta küldetés is. Olyan tudást és eszközöket szeretnék elsajátítani, amelyekkel valódi segítséget nyújthatok. Tudom, hogy ez a munka kihívásokkal teli, de hiszem, hogy minden egyes erőfeszítés megéri, ha segíthetek valakinek egy jobb, teljesebb életet élni.
Azért jelentkeztem erre a szakra, mert szeretnék hatékonyan segíteni a tanulásban akadályozott gyermekek fejlődésében és támogatni őket a mindennapi életben. Fontos számomra, hogy olyan módszereket sajátítsak el, amelyekkel egyéni igényeikhez igazodva fejleszthetem képességeiket.
Azért jelentkeztem gyógypedagógia, azon belül pedig logopédia szakirányra, mert szeretnék segítséget nyújtani egyaránt a gyerekeknek, a felnőtteknek és a szakembereknek is.
Azért jelentkeztem mert szeretnék gyerekekkel foglalkozni a jövőben
Azért jelentkeztem mert szerettem volna egyetemi diplomát szerezni.
Azért jelentkeztem, mert gyermekeimmel itthon töltött időm alatt elkezdtem állatasszisztált foglalkozásokat tartani egészen a bölcsődés korosztálytól, az idősekig. Ezek csak úgy valósulhatnak meg, ha pedagógus, gyógypedagógus, fejlesztő pedagógus, mentálhigiéniás szakember, pszichológus, stb. is jelen van. Viszont a tapasztalatok alapján pusztán ez csak formaitás, mert szakmai támogatást ritkán kapok, inkább tőlem várják, hogy szakmai támogatást nyújtsak. Alap végzettségem közgazdász, ezért úgy gondoltam, hogy akkor leszek szakmailag felkészült, hiteles és etikus ha elvégzem először is a gyógypedagógia képzést.
Azért jelentkeztem, mert már kipróbáltam magam a pedagógusképzés egy más területén és felkeltette az érdeklődésem a különböző fejlődési variációk megismerése és az ebben érintett gyermekekkel történő munka.
Azért jelentkeztem, mert valamilyen szinten mindig is gyerekekkel szerettem volna foglalkozni és segítsek, ahol tudok.
Azért mert olyan szakmát szeretnék amellyel másoknak segíthetek
Azért szeretnék gyógypedagógus lenni,mert gyerekeknek szeretnék segíteni mozgásfejlesztéssel vagy mozgásterápiával.
Azért szeretnék mesterdiplomát szerezni, mert célom a klinikum területén elhelyezkedni, ahol ezzel az egyetemi végzettséggel az egészségügyi szakdolgozók bértáblája szerinti bérezésben tudok részesülni.
Azért választottam ezt az egyetemet mivel csak jókat hallottam róla, és a nyíltnapon is nagyon meggyőzött. A gyógypedagógiát pedig azért választottam mert mindenképp egy segítő szakmát szerettem volna választani és olyat ami gyerekekkel foglalkozik.
Azért választottam, mert ezt a szakmát érzem a legközelebb magamhoz.
Azért, mert a gyógypedagógia egy segítő szakma, amit nagyon közel éreztem magamhoz, ezen kívül pedig mindig szerettem gyerekekkel foglalkozni.
Azért, mert elképesztően megfogott ez a szak, megdobogtatta a szívemet, és egyre jobban és jobban tetszik, teljesen Ida vagyok érte.
Azért, mert ez volt az a szak, amiben megtaláltam mindent, amivel csak foglalkozni szerettem volna. Segítő szakma, pedagógiai irányultságú, jó kommunikációs készséget és empátiát igényel, foglalkozhatok a beszéddel, nyelvvel és kommunikációval, változatos, felelősségteljes.
Azért, mert mindig gyerekekkel szerettem volna foglalkozni, de az általános pedagógiát nem éreztem testhezállónak.
Azért, mert mindig is nagyon érdekelt a gyógypedagógia.
Azért, mert szeretnék munkámban hiteles lenni. (jelenleg gyógypedagógiai asszisztensként dolgozom) Szeretnék atipikus gyermekeket kezelni, fejleszteni, segíteni nekik. Vagy korai fejlesztésben részt venni.
Azért, mert szeretném jobban megérteni és segíteni a tanulásban akadályozott gyermekeket
Azért,mert szerettem volna az ismereteimet bővíteni. Érdekeltek ezek a dolgok,de sehol nem találtam kielégítő információt.
Azt éreztem, hogy a jelenlegi munkám mellett szükségem van további tudásra.
Azt éreztem, hogy gyermekvállalás után szívesen foglalkoznék mással, mint az elmúlt 12 évben. Mivel ADHD-val élek, már rég óta megfogalmazódott bennem, hogy szívesen segítenék ADHD-val élő személyeknek és családjuknak.
Azzal a céllal érkeztem, hogy a tanulmányaim befejeztével a jövőben utazó gyógypedagógusként végezhessem munkámat.
Célom az ismereteim naprakészen tartása és bővítése mellett a jövőben szívesen rész vennék szakemberek képzésében is.
Családi érintettség miatt. Szeretnék tevékenyen részt venni az ellátórendszer javításában, a családok támogatásában.
Családi indíttatás
Dajkaként dolgoztam és hiába élveztem a legjobban a gyerekekkel töltött időt, pont rájuk nem jutott annyi idő, mint amennyit szerettem volna. A csoportban több neuro divergens gyanús gyermek is volt, és én előbb vagy utóbb de megtaláltam velük a közös hangot. Ezt a képességemet és az alapvetően nyitott hozzáállásomat szeretném továbbfejleszteni és a későbbiek ben hasznosítani.
Dajkaként dolgoztam, a takarítás és étel felszolgálás mellett keveset voltam gyerekekkel, pedig a legjobban azt élveztem. Mivel több gyermeknél felmerült valamilyen neurodivergens állapot, így ez elkezdett érdekelni, és viszonylag sikeresen sikerült velük bánni, kommunikálni stb. A tudásom elmélyítése érdekében jelentkeztem a Bárczira és idő közben a logopédia mellett köteleződtem el.
Ebben képzelem el a jövőmet
Édesanyukám is gyógypedagógusként dolgozik, ebből kifolyólag gyerekkoromban nagyon sok időt töltöttem a munkahelyén, a gyerekekkel játszva. Nagyon megtetszett ez a hivatás ezért már a gimnáziumi éveimet pedagógiára specializálodott szakon végeztem el.
Egyetem: Bp Szak: továbbképzések (meseterápia, művészetterápia); egyre nagyobb rá a szükség (az okokra magam is kíváncsi lennék)
Egyetemi diploma miatt
Egyetemi végzettségre volt szükségem a munkahelyemen, a fizetési besorolásom emelkedése érdekében.
Egyik gyermekem magasan funkcionáló autista, a nevelése során egyre jobban kezdett érdekelni az autizmus, rengeteget olvastam a témában majd utána kezdett foglalkoztatni, hogy szakmát váltanék, vagy a meglévő formatervező mérnöki munkámmal ötvözve fejlesztenék autista gyerekeket. Másik szakirányom pszichopedagógia ezt igazság szerint azért választottam, hogy szélesebb legyen a látóköröm és kicsit tovább ismerkedjek ezzel a világgal.
Egymi iskolában dolgozom. Már a gyógypedagógiai asszisztens tanfolyamon is biztattak mindenképp menjek tovább. Nagyon sokminden hasznos amit tanulunk. Sokat formált rajtam. Sok megértést hozott. És ezt magasa szinten szeretném végezni,mint munkakört. A tanulásban akadályozott szakirány igazából ami vonz. A másik csupán azért mert nem lehetek egyszakos. Azzal nincs terv. És sajnálom hogy nem lehet egy szak inkább de még több választható tantárggyal ami érdekel.
Egyrészt érintett szülő vagyok,másrészt úgy gondoltam,hogy pályát is szeretnék módosítani
Egyrészt mert kötelezőként van feltüntetve a tantervben, másrészt már írtam egy főiskolai szakdolgozatot, de jó, ha előre felkészülök egy egyetemi szakdolgozat megírására.
Eleinte csak annyit tudtam hogy valamilyen segítő munkát szeretnék végezni és hogy gyerekekkel. Ez továbbra sem változott.
Először az ELTE GTK-n tanultam közgazdaságtant, így nekem ez nem a gyógypedagógia az első képzésem. Sok gondolkozás után váltottam szakot és nagyon szkeptikusan és félve indultam neki. Gimnáziumban pszichológia szakra szerettem volna továbbtanulni, de a környezetem hatására, mégsem arra mentem tovább. Ugyan a gazdasági egyetem is jó tapasztalatszerzés volt, mégis sok sérelem ért, így nagyon féltem képzést váltani, már csak az ott kialakult kapcsolataim elvesztése-eltávolodása miatt is. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy megléptem, mert most azt érzem, hogy sokkal közelebb áll hozzám ez a képzés, mint korábban a gazdasági tanulmányaim.
Először pszichológiát akartam tanulni, de rájöttem, hogy valószínűleg nem bírnám jól lelkileg. Ekkor kaptam javaslatot, hogy nézzek utána a gyógypedagógiának. Felkeltette az érdeklődésemet és az 50 óra diákmunkámat már olyan helyszíneken végeztem, ahol fogyatékossággal élő személyekkel foglalkoztak. A tapasztalataim nagyon pozitívak voltak, élveztem ezeket az alkalmakat és úgy éreztem, hogy ez a hivatás nekem való. Szakirányválasztásnál az autizmus volt az a szak amire tudtam, hogy be akarok kerülni, a szomatopedagógia iránt pedig az első évben a szakirányválasztást segítő előadások keltették fel az érdeklődésemet.
Elsőnek elkezdett egyetemi tanulmányaim radobbentettek arra, hogy szamos ertekkel
Elsősorban a pszichopedagógia szak miatt jelentkeztem, azonban azóta több szakirány is felkeltette az érdeklődésem.
Elsősorban a szakmai előrehaladásom érdekében.
Elsősorban azért, hogy egyetemi diplomám legyen, másodsorban azért, mert a szakmám és mindennapi gyakorlatom szempontjából fontos tanegységeket láttam a tantervben. Hatalmas csalódásomra az új, 2024-es MA tantervből ezeket a tárgyakat kivették, és számomra teljesen használhatatlan ismereteket tettek be helyette. Így most már csak az egyetemi diploma miatt csinálom, hasznosítható tudásra sajnos nem számítok a képzésen.
Elvegeztem a gyógypedagógiai asszisztensi képzést és akkor szerettem bele ebbe a szakba.
Emberekhez közel érzem magam, szeretnék az életük része lenni és javítani azon .
Emberekkel való foglalkozás miatt.
Engem a pszichológia érdekelt leginkább, így elsősorban arra jelentkeztem, de mivel itt volt pszichopedagógia szakirány ezért ezt is megjelöltem mert felkeltette az érdeklődésem
Érdekel a gyógypedagógia és a jövőben szeretnék gyógypedagógusként dolgozni
Érdekel a gyógypedagógia. Úgy látom nagyon hiányzik a mostani oktatásból sok helyen a megfelelően képzett gyógypedagógus jelenléte. Szeretek gyerekekkel foglalkozni, és a célom, hogy a megfelelő ismeretek elsajátításával minél több gyerek fejlődésében segítsek.
Érdekelni kezdett ez a szak, úgy gondoltam, ezt érdemes lenne elkezdeni tanulni
Érdekelt a pszichológia, a gyerekek lelkivilága és maga a segítőszakma.
Eredetileg közgazdász jelentkeztem és szerencsére nem vették fel, ez is egy jel volt, hogy az nem én utam. Egyik volt osztálytársamnál láttam, hogy a Bárczira jelentkezett, őszintén, nem is ismertem akkor nagyon a gyógypedagógia. Mégis éreztem, hogy ez nekem való.
Eredetileg pszichológia szakra jelentkeztem, viszont amikor nem vettek fel, ki kellett hagynom egy évet a gimnázium és egyetem között. Ekkor volt, hogy nagyjából 2 hónappal az egyetemi jelentkezés előtt, a nagynénim panaszkodott nekem, hogy nem találnak jó autizmus szakirányos gyógypedagógust (kettő unokatestvérem kapott már autizmus diagnózist). Rájöttem, hogy azt se tudom mi az a gyógypedagógus, ezért utánanéztem és rájöttem, hogy érdekel. Mindig is segíteni akartam embereknek, és inkább gyerekekkel foglalkoztam volna, valamint az autizmus is mindig érdekelt, de úgy tudtam, hogy csak pszichológus foglalkozhat vele.
Érettségi vizsgám letétele után másfél évet Németországban töltöttem önkéntesként egy fogyatékosokat ápoló, gondozó és fejlesztő intézetben. Miután haza költöztem, belekezdtem a tanári pályába, de ahogy haladtak előre az évek , egyre inkább éreztem, hogy ez nem teljesen az, amit később csinálni szeretnék. Így egy Ba német diplomával végeztem. Egy éve kezdtem el ápolóként dolgozni az őrbottyáni fogyatékosotthonban, ami még inkább megerősített a gyógypedagógiában. Mindenképpen szeretnék fogyatékos személyek fejlesztésében részt venni, velük foglalkozni.
Ergoterapeutaként szeretném bővíteni ismereteimet a rehabilitáció területén
Érintett szülőként (2 koraszülött kisfiú) az elmúlt évek során láttam a szakember hiányt, és úgy gondoltam a saját gyerekeim fejlesztésére és mások segítésére is hasznos tudást szerezhetek ezen a szakon.
Érintettség miatt
Értelmileg akadályozott személyekkel dolgozom, azért választottam az érttak. szakirány, hogy többet tudjak róluk és jobban megértsek dolgokat. A pszichopedagógia szakirányt kizárásos alapon választottam, a többi szakirány közül ez érdekelt a legjobban. Az autizmus nagyon érdekel, de a túljelentkezést látva, azt gondoltam, hogy meghagyom a helyet a fiatalabb kollégáknak, akiknek még több évük van a szakmában.
Érzelmi kapcsolódás családon belül. Segíteni akarás. Ezek a szakok érdekeltek, eltudom magam képzelni benne.
Érzelmi kapcsolódás családon belül. Számomra nem volt egyszerű döntés mert a két szerelem szakomra azt javasolták ne vegyük fel egyszerre. Az előadások sokat segítettek a választásban, a szomatopedagógiát végül a fizikai megterhelése miatt nem választottam így megmaradt az autizmus szakirány ami mellé tökéletes párnak éreztem az előadások alapján a pszichopedagógiát.
esetlegesen nehezebbb helyzetben élő gyermekekkel való foglalkozás miatt
Fogyatékos személyek nappali ellátásában dolgozom, és szerettem volna többet tenni az ellátottaim fejlesztése érdekében.
Fontos számomra a folyamatos tapasztalatszerzés, új ismeret szerzése, illetve a már elhalványult tudás felelevenítése
Gimnáziumban első éveiben már tudtam, hogy ide szeretnék jelentkezni, mert logopédus szeretnék lenni és sokan ajánlottak ezt az egyetemet, másrészt imádom a gyerekeket és mindig tudtam, hogy velük szeretnék foglalkozni
Gyerekekkel akartam foglalkozni és egyben segítő szakmát csinálni és ez lont ötvözi a kettőt
Gyerekekkel szeretnék foglalkozni, fejleszteni őket.
Gyerekekkel szerettem volna foglalkozni, illetve olyan emberekkel, akiken segíteni tudok. A korábbi találkozásaim fogyatékos személyekkel megerősített ebben a döntésben.
Gyerekekkel, emberekkel szerettem volna foglalkozni.
gyerekkori vágyam valóraváltása+karrierváltás
Gyerekkorom óta szeretek másokon segíteni, támogatni azokat, akiknek szükségük van rá. Boldoggá tesz, ha valami pozitívat hozzá tudok tenni mások életéhez és különösen igaz ez a gyerekekre. A gyógypedagógia gondolata viszonylag későn jutott az eszembe, mert őszintén, nem tudtam róla szinte semmit, a közelemben senki sem gyógypedagógus, de ahogy az internetet böngésztem és rátaláltam, arra jutottam, hogy ezt nekem találták ki. A pszichopedagógia és tanak szakiránypár pedig akkor fogalmazódott meg, mikor az első félévben kaptunk egy rövid tájékoztatást róluk és nagyon megtetszettek.
Gyerekkorom óta tanárnak készültem, de szülői nyomásra gazdasági pályára kerültem.
Gyermekem érintettsége miatt. Nagyon sokat jártunk vele fejlesztésekre és belecsöppentem a gyógypedagógusok világába. Magával ragadott, hogy mennyi mindent „kiolvashatunk” gyermekeinkből.
Gyermekhospiceban önkénteskedem és szeretném hivatkásként végezni a gyermekekkel való foglalkozást.
Gyógypedagógia BA szakon szerzett ismereteimet szeretném bővíteni, szinten tartani tudásom, újabb meglévő kutatási eredményekkel megismerkedni.
Gyógypedagógia szakon vagyok autizmus és pszichopedagógia szakirányokon másodéven. Gyógypedagógiai asszisztensként dolgozom szenzoros feldolgozási zavarral élő gyerkőcökkel és családjaikkal, akik között sok az autista, ADHD-s, illetve kevert specifikus fejlődési zavarral élő gyermek. Szeretem a munkám, érdekel ez a világ, és szeretnék benne fejlődni, ezért jelentkeztem ide.
Gyógypedagógiai asszisztens munkakörben dolgozom és nagyon szeretem a munkámat amire már hivatásként tekintek. Azért választottam a pszichopedagógia – tanulásban akadályozott gyermekek pedagógiája szakirányt mert több területet magába ölel, amelyek a szívemhez nagyon közel állnak. Többek között a kórházpedagógiát is.
Gyógypedagógiai asszisztens végzetséget szereztem, mert egészségügyi okok miatt munkahelyet kellett váltanom és így egy EGYMI-ben dogozom autizmus spektrum zavarral élő gyermekek óvodájában, és szeretnék majd gyógypedagógusként dolgozni az óvodában a jövöben ha sikerül elvégeznem az egyetemet. A hallássérült gyermekek pedagógiája szakirányt pedig rézben azért választottam mert kötelező volt még egy szak, másrészt pedig azért mert ez nagyon érdekelt még.
Gyógypedagógiai asszisztensként dolgozom egy EGYMI-ben és a szakmai tudásomat szeretném egy magasabb szintre emelni.
Gyógypedagógiai asszisztensként dolgozom és hiszem,hogy ez a hivatásom.
Gyógypedagógiai asszisztensként dolgozom és szeretnék még többet tudni a fogyatékkal élő gyermekekről, felnőttekről
Gyógypedagógiai tudásomat, ismereteimet bővítsem.
Gyógytornász vagyok, de 15 éves korom óta önkénteskedtem autista gyerekeknél és nagyon megtetszett a szakma
Hogy segiteni tudjam a gyermekeket
Hogy segítsek a közvetlen környezetemen.
Hosszú évekig gondolkodtam, hogy mi az a pálya ami igazán én vagyok , amiben azt csinálhatom amit szeretek, ami érdekel. Korábban is gyerekekkel foglalkoztam és mindig elgondolkodtatott egy-egy gyermek viselkedése, reakciója, mit miért csinál. Zavart, hogy sokszor nem tudom kezelni, nem tudtam a választ. Igazából úgy gondolom korábban is elkezdhettem volna az egyetemet, de talán most született meg igazán szívemből az elhatározás, hogy jó gyógypedagógus legyek.
Hosszú távon művészet terapeuta szerettem volna lenni és ez a képzés jó alapnak tűnt a további tanulmányaimhoz.
Hosszú távon szeretnék fejlődni a gyógypedagógia területén és a terápiás módszerek alkalmazásában. Szeretnék mélyebb betekintést nyerni a terápiás folyamatokba. Amennyiben a későbbiekben saját terápiás szolgáltatást indítanék (pl. lovasterápia vagy más alternatív fejlesztő módszerek beépítésével), ez a végzettség segíthet az elismertség és hitelesség megszerzésében.
Hosszú távú célom, hogy lovasterapeuta legyek és ehhez kell egy gyógypedagógus, gyógytornász vagy pszichológus diploma. Nekem a gyógypedagógia tetszett meg a legjobban és így kerültem ide, azóta is nagyon tetszik és örülök, hogy e mellett döntöttem.
Ide jutottam be!
Igyekeztem gyerekekkel, emberekkel foglalkozó szakmát találni.
Integráló óvodában dolgozom pedagógiai asszisztensként. Több autista gyermek is volt és van jelenleg is a csoportomban. Nagyon jól megtalálom velük a közös hangot és szeretek velük foglalkozni. Ezért szeretnék gyógypedagógus lenni.
iushshfs
Jelenleg gyógypedagógiai asszisztens vagyok, és szeretném a tudásom fejleszteni, még többet segíteni a gyerekeket.
Jelenleg gyógypedagógiai asszisztensként dolgozom, és szerettem volna nagyobb tudást, bővebb ismeretet szerezni. Több szakirány is érdekelt, de a logopédiai alkalmassági vizsgán megfeleltem, és így egyértelmű lett a döntés.
Jelenleg is értelmileg akadályozott gyerekekkel dolgozom. Szeretném bővíteni a tudásomat, gyógypedagógusként dolgozni.
Jelenlegi szakmám mellé kiegészítő tudás megszerzése miatt
Karrierváltóként jelentkeztem, mert az évek során rájöttem, hogy egy segítő szakma közelebb állna hozzám, mint az eredeti végzettségem.
Két szakirányt választottam, hogy minél szélesebb tudással rendelkezzem. Azokra jelentkeztem, amiket jelenleg a leghasznosabbnak láttam (autizmus-szomatopedagógia).
Kisfiam erintettsege miatt
Kiskorom óta tanár, tanító vagy óvodapedagógus szerettem volna lenni és 12. osztályban pedig rátaláltam a gyógypedagógia szakra és rögtön tudtam, hogy ezt szeretném tanulni.
Kiskoromtól kezdve kapcsolatom volt a súlyos-halmozott fogyatékos személyek világával, és a velük szerzett közös élmények és tapasztalatok az felé irányítottak, hogy később én is fogyatékos személyekkel dolgozzak.
Korábban az ELTE-BTK-n tanultam anglisztika alapszakon, magyar jelnyelv specializációval, ahol a nyelvészet, és az alkalmazott nyelvészet érdekelt a legjobban. Ezeken belül a nyelvelsajátítás, az afázia és a diszlexiás tanulók idegennyelv-tanítása voltak azok a témák, amelyek különösen érdekeltek és úgy éreztem, hogy ilyen területen szeretnék majd elhelyezkedni. Ez alapján egyértelmű volt számomra, hogy szeretném elvégezni a gyógypedagógiai képzést.
Korábban más területen foglalkoztam gyermekekkel, és rájöttem, hogy a fogyatékossággal élő gyermekekkel való foglalkozás áll hozzám leginkább közelebb.
Korábban megszerzett tudásomat szeretném bővíteni egy olyan területen, ahol a humánum áll a középpontban.
Korábbi önkéntesség során szerzett tapasztalatok, tágabb családi érintettség, segítés vágya
Korábbi pénzügyes munkámban nem találtam örömet, nehezen is volt összeegyeztethető a családi feladataimmal, így szerettem volna egy olyan szakmát tanulni, amely valóban illik a személyiségemhez, erősségeimhez, illetve szeretnék hozzájárulni munkámmal az iskola esélykiegyenlítő funkciójához.
Korábbi végzettségem mellé szerettem volna egy másfajta végzettséget is, gondolva, hogy jobb, ha az ember több lábon áll. A segítő szakmák mindig közel álltak hozzám, így elkezdtem keresgélni, hogy mik jöhetnének szóba. Több szempontot is figyelembe véve (pl.: képzés hossza, az elhelyezkedés lehetőségei stb.) a gyógypedagógia akadt fenn a szűrőn.
Kötelező volt
Középiskola óta érdekel a gyógypedagógia, érettségit követően viszont más terülen tanultam tovább. Habár szeretem a mostani szakmámat is, de azóta is bánom, hogy nem ezen a teürleten tanultam tovább. Most volt lehetőségem megpróbálni a jelentkezést és remélem hogy a szak elvégzése után elhelyezkedhetek gyógypedagógusként.
Leendő hivatásomként éreztem a gyógypedagógiát és érintett szülőként szerettem volna gyermekem állapotát,egyedi gondolkodásmódját jobban megismerni.
Leginkább embereknek szeretnék segíteni, egy jobb világban élni
Levelezős hallgató vagyok, jelenlegi szakomtól teljesen más területen dolgozom, azonban úgy döntöttem, szeretnék váltani. A jelenlegi szakom már régi vágyam volt, így úgy döntöttem belevágok, mert szeretnék olyan területen dolgozni, ahol gyermekekkel tudok foglalkozni, nekik tudok segíteni. Az élet minden területén fontosnak tartom, hogy szakmailag felkészült, jó szakemberek foglalkozzanak gyermekekkel, felnőttekkel egyaránt, ezáltal maximális fejlődést érhessenek el. Ezért választottam ezt az egyetemet és a jelenlegi szakomat, mert úgy éreztem, itt megtanulhatok mindent.
Levelezős képzésen veszek részt, főállásban gyógypedagógiai asszisztensként dolgozom az Egri Szalaparti EGYMI-ben, az Értelmileg Akadályozottak Általános Iskolájában. Emellett autista gyermeket nevelő szülő vagyok, nagyobb gyermekem érintett. Így nem volt nehéz dönteni az autizmus spektrum zavar és értelmileg akadályozottak pedagógiája szakpár mellett.
Logopédiát szerettem volna tanulni, csak később találkoztam a gyógypedagógiai részével, amikor jelentkeztem a szakra. Gyerekekkel szerettem volna foglalkozni és tanítani, de nem szerettem volna tanító lenni.
Logopediat tudom maganvallakozaskent csinalni nyilvanvaloan azok a szenpontok mellett h gyermekekkel dolgozik es a beszeddek illetve human beallitottsagu
Logopédus szeretnék lenni
Logopédus szerettem volna lenni és mindenképpen Budapesten szerettem volna tanulni.
Lovas-terapeuta szeretnék lenni és ehhez kell egy gyógypedagógus, pszichológus vagy gyógytornász diploma és nekem a gyógypedagógia tetszett a legjobban.
Magasabb szintekre szeretnèm helyezni tudásom.
Magasabb szintre szeretném emelni tudásomat.
Már 18 éves koromban megjelöltem a gyógypedagógiát a felsőoktatási felvételi során, akkor második helyen. Első helyen a környezetmérnöki szakot jelöltem, ahova felvételt nyertem. Második gyermekem megszületése után éreztem újra motivációt a szak elvégzésére, immáron első helyen. Segítő szakmában szeretnék elhelyezkedni és gyermekekkel szeretnék foglalkozni.
Már általános iskolában tudtam, gyermekekkel szeretnék foglalkozni a későbbiekben, a gimiben pedig elkezdtem a lehetőségek után kutatni, így találtam rá a gyógypedagógiára. A másik lehetőség a pszichológia lett volna, végül emellett döntöttem.
Már egészen általános iskolás koromban, tudtam, hogy a gyógypedagógiával szeretnék foglalkozni. Mindig is érdekel a gyógypedagógia, illetve saját bőrömön való tapasztalásom, pedagógusaim és gyógypedagógusom motiválása még jobban megerősítette bennem a gyógypedagógia iránti vágyat ! A legnagyobb álmaim egyike beteljesülni látszik.
Már évek óta önkénteskedem értelmileg akadályozott személyekkel foglalkozó intézményekben és nagyon megszerettem.
Már gimnázium végén tudtam, hogy gyógypedagógiát szeretnék tanulni, de a szakokban nem voltam biztos. A tanak nagyon tetszett, egészen mostanáig. A szomato egy hirtelen és átgondolatlan döntés volt számomról, de nem bántam meg.
Már régóta éreztem, hogy valami segítő pályán szeretnék dolgozni, csak nem tudtam mi legyen az. Aztán megszületett a kisfiam és világos lett.
Már régóta tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék majd foglalkozni és, amikor jobban utánanéztem a lehetőségeknek, a gyógypedagógia nagyon megtetszett.
Másik egyetemen másik szakot kezdtem el először, amit ott hagytam. Ezt követően nagyon sokat gondolkodtam, hogy mi is érdekel igazán és miben lehetnék jó, így jutottam az ELTE gyógypedagógia szakára.
Második kisfiam Down-szindrómával született, így a születése után speciális helyzetbe kerültünk. Az elmúlt 7 év alatt általa, illetve a fejlesztői által kerültem kapcsolatba a gyógypedagógiával, ami magával ragadott. Végzett gyógypedagógusként majd nemcsak a saját gyermekemen, hanem azokon a szülőkön is segíteni szeretnék, akiknek nincsen lehetősége mélyebben elmerülni a gyógypedagógiai módszerekben, ezáltal segíteni a saját gyermekük fejlődését.
Még a gimnáziumi éveim alatt volt lehetőségem vidéken önkénteskedni egy inklúzív fejlesztő intézményben táboroztatás keretein belül, és teljesen magával ragadott az élmény. Mindemellett mindig is segítő szakmát szerettem volna végezni.
Még a gyógypedagógia szakra jelentkezésem előtt tervem volt mind a BA, mind pedig az MA képzés elvégzése
Megváltozott az érdeklődésem és ennek megfelelő ismeretek megszerzése volt a célom.
Mert a beszédfogyatékos testvéremet (és engem is, bár az én fejlődésemben nincs semmi atipikus) nagyon sokat bántották az iskolában és szeretném elejét venni a fogyatékossággal élőket érő bullyingnak (és magának a bullyingnak is). Emellett van egy óvodai dajka végzettségem is, amelyben dolgoztam is és ott az SNI-s gyermekeket szerettem mindig a legjobban, éreztem, hogy velük szeretnék foglalkozni
Mert a családomban van autizmussal élő illetve diszlexiás, diszgráfiás személy is. Illetve érdekelt is a szak.
Mert a munkámból adódóan láttam merkkora szakember hiány van. A tőlem telhető legjobb tudásom szerint szeretném segíteni a gyermekeket akikkel dolgozom és szeretném, ha nekik jobb lenne
Mert a segítő szakmák az utóbbi években érdeklődésem középpontjába kerültek és pályamódosításra készültem, így adott volt.
Mert az emberi szervezet mindig is érdekelt és nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni. Pláne ha sikerélményekhez tudom őket juttatni.
Mert egésszen fiatalon tudtam, hogy állatasszisztált terápiát szeretnék majd csinálni mozgássérültekkel.
Mert emberekkel szeretnék foglalkozni.
Mert érdekel a kutatás világa.
Mert érdekel a logopédia és szeretnék segíteni másokon.
Mert érdekelt ez a szak, és úgy éreztem hogy közel áll hozzám.
Mert érdekeltek a szakok, illetve ezek által lesz lehetőségem kisgyermekekkel, korai fejlesztésben dolgozni, ha minden jól alakul
Mert ez volt az álmom.
Mert ezt szerettem volna tanulni
Mert ezzel szeretnek foglalkozni.
Mert gyerekekkel szeretnék foglalkozni a jövőben.
Mert gyerekekkel szeretnék majd foglalkozni, de nem szerettem volna tanítói pályán elhelyezkedni. Emellett mindenképp olyan hivatást képzelek el magamnak, amivel jót teszek és segíthetek. Amikor megismertem a szakot, azonnal megtetszett és magaménak éreztem.
Mert gyerekeknek szeretnék segíteni mozgásfejlesztéssel.
Mert gyermekekkel szeretnék foglalkozni.
mert gyógypedagógus szeretnék lenni
Mert gyógypedagógusként szeretnék dolgozni.
Mert gyógypedagógusként szeretnék dolgozni. Mindenképpen segítőszakmában szerettem volna elhelyezkedni.
Mert hivatásérzetet éreztem iránta, úgy éreztem ez nekem való, jó lennék benne és a szüleim is ezt helyeselték a szociális munkás helyett.
Mert hivatásomnak éreztem a gyógypedagógiát, illetve mindig is tanár szerettem volna lenni, és tetszett, hogy még „nehezebb” kihívás elé állíthatom magamat, ha mondjuk vak gyermekeket oktatok.
Mert itt a helyem
Mert itt volt lehetőségem azokra a szakirányokra szakosodni, amik érdekeltek.
Mert kellett egy B terv hogyha az első két helyre nem kerülök be , tudjak hasonló szakon tanulni.
Mert kötelező
Mert logopédus szeretnék lenni
Mert lovasterapeuta szeretnek lenni es arra vagy pszichologus diplomaval vagy gyogypedagogus diplomaval mehetek (vagy konduktor de az nem érdekelt) es mivel pszichologiara nem vettek fel igy maradt a gyogypedagogia
Mert minden megtalálható benne amivel foglalkozni szerettem volna
Mert mindig érdekelt ez a kettő fogyatékosság típus, hiszem hogy a megyémben nagy szükség van reá!
Mert mindig is érdekelt az adott szak, illetve több helyen is el tudok vele helyezkedni, nem csak EGYMI-ben.
Mert mindig is gyerekekkel szerettem volna foglalkozni valamilyen szinten, illetve motivált az, hogy segítsek másokon, ahogy tudok.
Mert mindig is gyerekekkel szerettem volna foglalkozni, valamint segíteni akartam az embereknek, így ez a szak tökéletes választásnak bizonyult.
Mert mozgásfejlesztést szeretnék tartani fogyatékossággal élő gyermekeknek.
Mert nem vettek fel az első körös felvételiben a választott szakra, a szüleim nem engedték, hogy egy évet kihagyjak, hogy újra tudjak próbálkozni, a pótfelvételin pedig ez a szak állt hozzám legközelebb
Mert olyan segítő szakmában szerettem volna dolgozni, mely gyerekekkel foglalkozik.
Mert segíteni szeretnék az embereken.
Mert sokáig pedagógus szerettem volna lenni, és családi behatásra rz eltolódott a gyógypedagógia felé. A szomato szakirányom a mozgás, tánc, és lovaglásos kapcsolataim miatt volt fontos, a tanak pedig csak lett, mivel az másik vágyott szakirányomra nem jutottam be.
Mert szeretnék ezzel foglalkozni
Mert szeretnék gyerekekkel foglalkozni fejlesztő célzattal és érdekel a fogyatékos emberek segítése/fejlesztése
Mert szeretnék gyerekekkel foglalkozni, nekik segíteni.
Mert szeretnék gyerekekkel foglalkozni.
Mert szeretnék szakképzett pedagógus lenni és segíteni azokon az embereken és gyerekeken akiket a világ nehezen fogad el, és akiknek szükséges a beilleszkedés segítése.
Mert szerettem a biológiát és a kémiát is, valamint szerettem magyarázni, sikerélménnyel töltött el ha a tudásomat át tudtam adni az érdeklődőknek.
Mert szerettem volna gyerekekkel foglakozni és kmindig is érdekelt a szomatopedagógia
Mert szerettem volna gyerekekkel foglalkozni, azon belül is érdekelt a logopédiai feladatok ellátása.
Mert szerettem volna olyan területet választani, amellyel segíthetek másoknak.
Mert szerettem volna pályát módosítani és a mostani élethelyzetemhez és érdeklődésemhez a gyógypedagógia áll a legközelebb.
Mert szerettem volna, ha a mesteri képzést is megszerzem. Illetve egy időben nagyon fontolgattam a doktorira való jelentkezést is, melynek a mesterképzés elvégzése adja az alapját.
Mert szükséges ahhoz a képzéshez amit szeretnék majd elvégezni
Mert úgy éreztem ez a szak jól összefogja minden érdeklődési körömet, és hogy egyetem után sok színtéren lehet lehetőségem dolgozni.
Mert úgy éreztem, hogy ez a hivatásom. Azóta is így érzem.
Mert úgy érzem el tudom magam képzelni ezen a pályán, szeretnék embereknek segíteni.
Mielőtt jelentkeztem a szakra, addigra már belekezdtem egy másik útba, amiről kiderült, hogy nem nekem való. A választásom aztán már tudatos volt, hivatásvágy kapcsolódott hozzá.
Mikor a felvételi volt, a Bárczit második helyen jelöltem meg. Sajnos nekem nem tetszett, mert nem tudtam logopédiára jelentkezni egyéb okok miatt. A következő félévet még megcsinálom, majd későbbiekben óvodapedagógus szakon folytatnám tanulmányaimat. Ha úgy alakulna, ezt a képzést is befejezném.
Mindenféleképpen gyerekekkel szerettem volna foglalkozni, őket valamiképpen segíteni. A magyar/humán tárgy(ak) hozzám mindig közel állt(ak), ezért is gondoltam ézt a szakit tökéletesnek.
mindenképp pedagógiával szerettem volna foglalkozni; a nyílt nap motiváló volt
Mindenképp segítő szakmában szeretem volna dolgozni, de csak később az első félelemben tudatosult bennem, melyik szakirány is legyen az.
Mindenképpen gyerekekkel akartam foglalkozni, és segíteni szeretnék.
Mindenképpen segítő szakmát szerettem volna választani, mert empatikus, segítőkész vagyok. Eredeti tervem az volt, hogy óvonőnek megyek, ám erről sikeresen lebeszéltek. Ezután találkoztam magával a gyógypedagógiával és nagyon megtetszett.
Mindenképpen segítő szakmát szerettem volna, plusz gyerekekkel foglalkozni.
Mindig érdekelt a látássérültek világa, szóval már az egyetemre érkezésemkor tudtam, hogy arra a szakra szeretnek menni.A tanulásban akadályozottak szakirány pedig egy jó átfogó alapnak tűnt.
Mindig gyerekekkel szerettem volna foglalkozni, és a családom érintettsége vezérelt ide.
Mindig is az volt az álmom, hogy gyerekeknek segítsek. Ez a szakma lehetővé teszi
Mindig is benne voltam a szavaló és mesemondó versenyek világában, amik utána megalapozták a logopédia szakirány melletti választásomat. Szeretek más embereken segíteni és kísérni a fejlődésüket, imádok gyerekekkel foglalkozni.
Mindig is emberekkel szerettem volna foglalkozni, érdekelt a pszichológia és az anatómia is. A segítés és hogy valami hasznosat, fontosat csinálhassak elsődleges szempont volt amikor egyetemet választottam, de valahogy a gyógypedagógia mintha csak megtalált volna.
Mindig is emberekkel szerettem volna foglalkozni, majd kikristályosodott előttem, hogy elsősorban gyerekekkel. Ezután nézegettem a tanító, óvodapedagógia szakokat, de a gyógypedagógia fogott meg a legjobban, a kis létszámú csoportokban való fejlesztés közel áll a szívemhez, így gyógypedagógia, azok belül a logopédia lett a választott szakirányom.
Mindig is érdekelt a pszichológia és a gyermekeket imádom. Pszichopedagógia szakirányra jelentkeztem, majd ehhez társult az autizmus is.
Mindig is érdekelt a sérült gyerekek oktatása, hogy megkaphassák azt, ami nekik jár.
Mindig is érdekelt az emberek viselkedése, fejlődése és az, hogy milyen tényezők befolyásolják azt, hogy valaki hogyan tanul, hogyan kommunikál vagy éppen milyen nehézségekkel küzd. Különösen vonzott az a gondolat, hogy segíthetek olyan gyerekeknek/ felnőtteknek, akiknek egy kicsit több támogatásra van szükségük ahhoz, hogy kihozhassák magukból a legtöbbet. Amikor szakirányt kellett választanom, azt tudtam, hogy olyan területen szeretnék dolgozni, ahol van értelme annak, amit csinálok, ahol valódi hatással lehetek mások életére. A gyógypedagógia pontosan ezt kínálja. Nemcsak elméleti tudást ad, hanem rengeteg gyakorlati tapasztalatot is, és a legjobb benne, hogy minden egyes ember más, így folyamatosan új helyzetekhez kell alkalmazkodni. Az autizmus spektrum pedagógiája szakirányt azért választottam, mert lenyűgöz az autizmus sokszínűsége és az, hogy milyen egyéni módon érzékelik, értelmezik a világot azok, akik ezen a spektrumon vannak. Fontosnak tartom, hogy a társadalom egyre elfogadóbbá és támogatóbbá váljon az autizmusban érintettek iránt, és szeretnék én is aktívan hozzájárulni ahhoz, hogy megfelelő segítséget kapjanak a mindennapokban. A pszichopedagógia szakirány is nagyon közel áll hozzám, hiszen mindig is érdekelt, hogy milyen lelki és érzelmi tényezők befolyásolják a tanulást, a fejlődést, és hogy hogyan lehet segíteni azoknak a gyerekeknek, akik viselkedési vagy érzelmi nehézségekkel küzdenek. Szeretném megérteni, hogy mi állhat bizonyos problémák hátterében, és olyan módszereket megtanulni, amelyekkel valódi támogatást tudok nyújtani. Voltak más elképzeléseim is korábban a jövőmmel kapcsolatban, de minél többet tanulok erről a területről, annál biztosabb vagyok benne, hogy jó helyen vagyok. Inspiráló látni, hogy egy kis odafigyeléssel, megfelelő támogatással mennyi fejlődést lehet elérni az embereknél.
Mindig is érdekelt, a gyógypedagógia. Tudtam hogy emberekkel szeretnék dolgozni és, hogy a segítő szakmák vonzanak. Érettségi után kihagytam egy évet és abban az évben rájöttem, hogy a gyógypedagógia szak az, ami magába foglalja az összes elképzelésemet, amit a saját jövőbeni hivatásomról gondoltam.
Mindig is gyerekekkel akartam foglalkozni, és érdekelt a magyar nyelv, így esett a választásom a logopédiára.
Mindig is gyerekekkel szerettem volna foglalkozni és valahogyan segíteni nekik. Szakirányoknak köszönhetően széles választási lehetőség is volt.
Mindig is gyerekekkel szerettem volna foglalkozni, érdekel a beszéd és nyelv, mivel kedvenc tantárgyaim közé tartozott a magyar nyelv és irodalom
Mindig is gyerekkel akartam foglalkozni csak nem tudtam hogyan, melyik úton. Aztán munkám során nagyon sok gyógypedagógiai segítség sokat segítene nekik, de emberhiány miatt nem kaptak fejlesztést
Mindig is nagyon erdekelt a gyogypedagogia vilaga
Mindig is olyan szakmát akartam amivel segíteni tudok az embereknek, támasz szeretnék lenni a gyerekeknek, kihozni belőlük a legtöbbet ami bennük van.
Mindig is segítő szakmát szerettem volna csinálni
Mindig is sokat jelentett számomra, hogy segítsek másokon. Mióta az eszemet tudom, s tudom azt, hogy létezik gyógypedagógia azóta szeretném elvégezni. Sajtos nevelési igényűként méginkább szívügyemnek tárom a speciális szükséglettel élő populáció minél szélesebb körű megsegítését.
Mindig is szerettem a gyerekeket és az emberekkel való foglalkozást, segítést.
Mindig is szerettem tanulni, a továbbtanulás számomra az első diplomám megszerzése után nem volt képzés, elsősorban azért jelentkeztem erre a képzésre, mert szeretném megismerni a főbb gyógypedagógiai terápiákat, hogy ezuután olyan irányban tufjam továbbképezni magam, ami hozzám a legközelebb áll.
Mindig is szerettem volna gyerekekkel foglalkozni, egészségügyi középiskolába jártam, ínnen jött a gyógypedagógia
Mindig is szerettem volna segíteni embereknek a munkám által. Egyik közeli ismerősöm is gyógypedagógus és bepillantást nyerhettem a munkájába, a foglalkozásaiba gyerekekkel és szimpatikus lett a szak.
Mindig is tanár szerettem volna lenni és segiteni az embereken, s végül a gyógypedagógia mellett döntöttem
Mindig is tudtam hogy gyerekekkel szeretnek foglalkozni majd, aztan egy ismerosom ajanlotta a gyogypedagogiat. Azonnal megtetszett es onnantol kezdve tudtam hogy ezt a segito szakmat szeretnem csinalni.
Mindig is tudtam, hogy gyermekekkel és emberekkel szeretnék foglalkozni, illetve segíteni nekik. Úgy éreztem, hogy ez egy testhezálló hivatás lehet a számomra.
Mindig is tudtam, hogy segítő szakmában szeretnék elhelyezkedni, de tudtam, hogy nem kimondottan orvosként. Így ehhez legszorosabban nekem a gyógypedagógia állt, melyben a tanítói és az orvosi vonalat is képviselhetem egyszerre.
Mindig is valamilyen segítő és szociális munkát akartam vállalni. Emellett a pedagógiai is érdekelt.
Mindig tudtam, hogy emberekkel, legfőképpen gyerekekkel szeretnék foglalkozni de valahogy nem talált meg a megfelelő szakot majd egyszer jött a családomban egy ötlet, hogy miért nem leszek gyógypedagógus. Megnéztem, hogy mi is ez és azóta úgy érzem, hogy ez az én utam.
Mindig tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Szerettem volna azon a területen jelen lenni ahol a leginkább szükségük van a segítségre és a támogatásra.
Mindigis a pedagógia felé húztam, kezdetben óvőnő szerettem volna lenni, gyerekekkel foglalkozni, de úgy éreztem a gyógypedagógia színesebb, több a lehetőség.
Mivel egy másik szak mellett szerettem volna megjelölni még valamit és ezt éreztem még a számomra legérdekeltebbnek a többi közül.
Mivel gyermekekkel szerettem volna együtt dolgozni és szeretnék a nevelésükbe bekapcsolódni valamint a nehézségek leküzdésében segédkezett.
Mivel gyógypedagógiai tudásom szeretetem volna kibővíteni, magasabb szintre emelni. Minden szakirányról ismereteket szerezni, így könnyebben tudok majd választani a szakirányú továbbképzések között, melyekkel tudok azonosulni.
Nagyon érdekel a szomatópedagógiai. Mindig is szerettem volna vagy gyógytornász vagy konduktor lenni, viszont ezek csak nappali képzésen érhetőek el. Mivel dolgozom és családom van ezért olyan képzést kerestem ami levelezőn végezhető el, ezért is esett a választásom a szomatópedagógiai. Végzettségem szerint marketing szakirányos közgazdász vagyok és jelenleg is a versenyszférában dolgozom. Majd ha végzek nagyon szeretnék gyerekekkel foglalkozni és a mozgásnevelés valamelyik ágával foglalkozni.
Nagyon érdekel, hogy milyen a logopédiai munka.
Nagyon sok jót hallottam a Bàrcziról, ezèrt vàlasztottam ezt az egyetemet. A gyógypedagógia szak, pedig a Kislànyom megszületèse utàn kezdett el èrdekelni.
Nagyon szerettem volna valami segítő szakmában elhelyezkedni. A későbbiekben pedig saját vállalkozásban is gondolkodom, ami a gyermekek/fiatalok fejlesztésére irányul.
Nagyon tetszett a segítség adás,eredmények,sikerek
Nekem ez az álom hivatás, amivel a jövőben szeretnék foglalkozni. Előtte teljesen más területen dolgoztam.
Nem nagyon tudtam, hogy milyen szakot válasszak, és a gyógypedagógia elég sokszínűnek tűnt.
Nem sikerült bejutni pszichológia szakra
Nem teljesen tudtam, hogy mit szeretnék majd csinálni, de a gyerekek és a segítés is nagyon közel állnak hozzám. Így választottam végül ezt a szakot.
Nézegettem a felvit és megtetszett a szak
Okj-n már elvégeztem a gyógypedagógia asszisztensi képzéset, és mivel azt nagyon tetszett, ezért döntöttem úgy, hogy jobban el szeretnem sajátítani ezt a területet.
Olyan pedagogiai szakmat szerettem volna talalni, amivel stabilabb eletkorulmenyeket tudok teremteni.
Önkénteskedtem egy évet külföldön, egy nagy telepen dolgoztam egy kis foglalkoztató csoportban – nagyon szerettem, ezért jöttem ide.
Önképzés, ismeretek bővítése érdekében.
Pályamódosítási céllal jelentkeztem. 20 éve dolgozom más területen, és most szeretnék valami újba kezdeni. Korábban egy gyógypedagógiai asszisztens tanfolyamot végeztem el, innét jött az ötlet, hogy legyen akkor a gyógypedagógia.
Pályát szerettem volna váltani, több kihívásra, több tudásra vágytam, mint amit a korábbi tanulmányaim, munkám során szereztem.
Pedagógia iránt érdeklődtem első sorban, de nem tudtam pontosan milyen irány, életkorú gyerekkekkel szerentén foglalkozni. Sokkal inkább érzem a segítő szerepet magamban, mint egy tantárgy iránti elköteződést, így jutottam ide.
Pedagógiai asszisztensi munkám során elsősorban a különféle tanulási illetve magatartási nehézségekkel élő gyermekekkel dolgoztam, segítettem a többségi pedagógus munkáját. Azt tapasztaltam , hogy a problémásnak mondott gyerekek szívesen tanulnak , illetve játszanak velem , ez indított el ebbe az irányba.
Pedagógus szakon voltam szakgimnáziumba, majd gyógypedagógiai asszisztens végzettséget szereztem, így egyértelművé vált már kb. 11.-es koromban, hogy ez a mindenem.
Pedagógusképzésen belül a gyógypedagógia ragadta meg legjobban az érdeklődésemet. Rengeteg lehetőséget látok a szakmán belül. Idő közben formálódott bennem, hogy mindenképpen segítőszakmában szeretnék elhelyezkedni.
Pest Vármegyei Pedagógiai Szakszolgálatnál dolgozom, mint szakszolgálati titkár és nagyon szeretnék gyógypedagógus lenni.
Pszichológiát szerettem volna tanulni, de mivel nem vettek fel arra a szakra, így az ahhoz legközelebb állót választottam, pontosabban a pszichopedagógia szakirány iránt érdeklődtem, a másik szakirány pedig ami érdekelt, az az autizmus spektrum, mivel a családomban vannak érintettek.
Régen szereztem a diplomámat, ezért szeretném az ismereteimet felfrissíteni illetve új ismeretekkel bővíteni.
Régi álmom volt a tanítás, de az ELTE tanítóképző szakáról mindig kivágtak, mondván: “nem tud énekelni, így nem jöhet ide!”. De, én nem adtam fel, így jelentkeztem a BGGYK-ra, ahol nem kellett énekelni, de ugyanúgy taníthatok.
Régi álmom volt, hogy sérült, fogyatékkal élő gyerekekkel foglalkozzak.
Régi álmomat valósítom meg azzal, hogy gyógypedagógus leszek.
Régóta ért bennem, hogy tanulni kéne még valamit. Egy ismerős mondta, hogy miért nem végzem el a gyógypedet. Eljátszottam a gondolattal, és most itt vagyok.
Régóta szerettem volna elvégezni a mesterképzést, de nem volt nyelvvizsgám. Később a munkahelyem nem támogatta az egyetemi képzést. Munkahelyváltást követően, jelenlegi munkahelyi vezetőm pozitívan támogatta, amikor megemlítettem, hogy szeretnék mesterdiplomát szerezni…
Régóta szerettem volna gyermekekkel foglalkozni vagy fogyatékkal élő személyekkel. Ez a szak megfelelt mindkettőnek.
Régóta tudom hogy pedagógiai irányban szeretnék elhelyezkedni. Középiskolai tanulmányaim során alakult ki hogy Gyógypedagógiai lesz belőle
Régóta tudom, hogy ezzel szeretnek foglalkozni
Saját gyerek érintettsége miatt
Saját gyermekeim érintettsége miatt.
Saját gyermekeim mozgásfejlődési eltérései miatt több szakemberrel kapcsolatba kerültünk, többek között gyógypedagógussal is. Látva munkájukat nagyon megtetszett ez a hivatás.
Segítő szakmában szerettem volna dolgozni. Mindenképpen valamilyen terápiás foglalkozással, mellyel megkönyíthetem mások életét. Nagyon szeretek kisgyerekkel lenni, szerintem boldogsággal töltik meg mindenki szívét. Szerettem volna egy szakmát ami boldogsággal és elégedettséggel tölt meg.
Segítő szakmát szeretnék és a vágyam, hogy gyerekekkel dolgozhassak.
Segítő szakmàt szerettem volna, és nagyon érdekelt a pszichológiai háttere egyes elváltozásoknak
Segítőszakmában szerettem volna dolgozni, úgy gondoltam a gyógypedagógia lenne a legmegfelelőbb számomra. Korábban gondolkodtam más irányban (orvosi, pszichológia, pedagógia).
Segítségnyújtás, Értelmileg akadályozott személyek segítése a mindennapi életben.
Sikerek elérése,segítségadás,gyerekek
Sok támogatást kaptam olyan ismerősöktől, akik szintén ezen a szakon végeztek és ebben dolgoznak, általuk betekintést kaphattam ebbe a hivatásba. Úgy gondoltam, testhez álló munkakör és végzettség lenne számomra.
Sokáig gondolkodtam a továbbtanuláson, rengeteg szakleírást elolvastam, de mikor rábukkantam a Pszichopedagógia leírására egyből éreztem, hogy végre megtaláltam amit kerestem. Újra érettségiztem, és sikerült felvételt nyernem.
Sokáig nem tudtam mit csináljak egyetem után, azt tudtam, hogy érettési után szeretnék még valamit tanulni, de nem tudtam, hogy pontosan mit. Azt tudtam, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni, elsősorban gyerekekkel. Továbbá azt tudtam, hogy szeretnék az embereken segíteni. Gimnáziumi maagyar tanárom ajánlására néztem utána az egyetemnek, elmentam a nyílt napra és rájöttem, hogy ebben el tudom magam képzelni magam, magaménak éreztem. A szakok közül legjobban a logopédia fogott meg. Gyerekkoromban nekem is nehézségem volt a beszéddel és a fogszabályzókkal is sok időt töltöttem, viszont soha nem jártam gyerekként logopédusnál. Ennek ellenére is nagyon érdekfeszítőnek tartottam a szakirányt.
Sokáig nem tudtam mit szeretnék tanulni, de azzal tisztában voltam, hogy mindenképp emberekkel kell foglalkoznom és valamilyen segítő szakmát választanom. Nézegettem a szakokat és először nem is tudtam mi az a gyógypedagógia majd utánanéztem, a szakirányoknak is és egyből azt éreztem, hogy ez nekem való.
Speciális igényű gyermeket nevelek és úgy gondoltam, hogy ezen a képzésen szülőként is hasznos ismeretekre lehet szert tenni.
Szakirány választás előtt állok. Gyermekeim és a környezetünk kapcsán látom az igényt leginkább Tanak-os és Pszichoped-es gyógypedagógus iránt, s ez a két szak áll legközelebb érdeklődésemhez. Jelenleg úgy látom a mai iskolarendszer nem felel meg minden gyermek szintjének, igényének. Sok a figyelemhiányos és nehezen kezelhető gyermek. A pedagógusoknak – azt látom – nincs még a fegyelmezésre is idejük, tanítási módszereik pedig nagyon sokszor nem illeszkednek az SNI-s gyermekek igényeihez. Fontosnak tartom az érintett gyermekek fejlesztését és felzárkóztatását, hogy majd a későbbiekben könnyebben tudjanak beilleszkedni a felnőtt társadalomba.
Szakmai fejlődés érdekében.
Szakmai fejlődés miatt
Számomra a gyógypedagógia szak egy közvetlen környezetemben élő, autista gyermek miatt jött az életembe. Az volt a célom, hogy jobban belelássak a világába és úgy éreztem ez a szak tökéletes lesz arra, hogy ezt megtehessem.
Szélesebb látókört szerettem volna kialakítani a gyógypedagógia területén, folyamatosan fejleszteni a tudásomat, naprakész információkat szerezni és bővíteni szakmai ismereteimet. Fontosnak tartottam más hallgatók megismerését, a szupervízió nyújtotta fejlődési lehetőségeket, valamint azt, hogy mások tapasztalataiból tanuljak. Célom a gyógypedagógiai-terápia szakirány elsajátítása, valamint annak feltérképezése, hogy milyen szakmai lehetőségek állnak rendelkezésemre a munka világában.
Személyes érintettség miatt (is) szeretnék gyógypedagógus lenni. Szeretnék tudást az atipikus fejlődés menetekről, szeretném megérteni, szeretnék másoknak a megszerzett tudásommal segíteni. Motivál, ha másokon segíthetek, ha jobbá tehetem gyerekek, családok életét, ennél szebb hivatást nem is tudnék elképzelni.
Személyes érintettség miatt. A fiam nem beszélő autista, és feltehetőleg értelmi fogyatékkal él, bár ez még nem mérhető.
Személyes okokból, gyermekeim által meg kellett tapasztalnom, hogy mekkora szakember hiány van jelenleg és mennyi kisgyerek szorulna fejlesztésre, támogatásra. A pedagógia mindig érdekelt, de a gyógypedagógia még inkább fontossá vált számomra a fentiek miatt.
Szeretnék segíteni a sorstársaimak
Szeretnék egészségügyben elhelyezkedni és ehhez kapcsolódó képzéseket elvégezni majd a későbbiekben és ezekhez a szomatopedagógia szakirányt láttam a legjobb alapnak.
Szeretnék emberekkel foglalkozni
Szeretnék gyógypedagógus lenni
Szeretnék korai fejlesztésben elhelyezkedni
Szeretnék másoknak segítséget és szakszerű támogatást nyújtani.
Szeretnék olyan gyerekekkel foglalkozni, akiknek tanulási nehézségei vannak kifejezetten matematikában és az idegen nyelvek tanulásában. Ezenkívül még foglalkoztat az ADHD-s gyerekekkel való együttműködés, illetve a kórházpedagógia.
Szeretnék olyan gyerekeknek és felnőtteknek segíteni akinek erre szüksége van.
Szeretnék olyan munkát végezni, amivel segíteni tudok sok személynek és hozzám közelállónak tartottam ezt a szerepet
Szeretnék szélesebb körű tudást a gyógypedagógia és a terápiás lehetőségek vonatkozásában. Tanulmányaim során engem sokkal jobban vonzott a terápiás, a kötelező tantárgyakon kívüli különböző fejlesztő és segítő foglalkozások, ezért szeretnék erről még többet tanulni.
Szeretnék tanulásban akadályozott, tanulási nehézségekkl küzdő gyerekekkel foglalkozni. Érdekelnek a viselkedési zavarok és a kórházpedagógia is.
Szeretnék tovább fejlődni, többet tudni a szakmámmal kapcsolatban.
Szeretném a korábban megszerzett tudásomat tovább mélyíteni, illetve aktuálisan a friss tanulmányokkal kiegészíteni.
Szeretném felfrissíteni, megújítani a tudásomat, hitelesen képviselni – a legkorszerűbb megközelítésben – a gyógypedagógiát, a legújabb ismeretek birtokában a leghatékonyabban támogatni intézményünk tanulóit és családjaikat.
Szerettem volna az alapképzés után mélyebb tudást szerezni.
Szerettem volna az alapszak elvégzése után a tudásomat tovább bővíteni, a megkezdett kutatási témámat továbbvinni.
Szerettem volna bővíteni a tudásomat. Az is motivál, hogy magasabb lesz a fizetésem. Valamint az apukám szerette volna, hogy elvégezzem a mesterképzést is.
Szerettem volna bővíteni az ismereteim.
Szerettem volna egyetemen továbbtanulni és valami emberekkel foglalkozó, segítő szakmát szerettem volna tanulni. Eredetileg nem a jelenlehi egyetemi szakra szerettem volna bekerülni.
Szerettem volna felfrissíteni és kibővíteni meglévő ismereteimet.
Szerettem volna friss és új ismereteket szerezni a gyógypedagógia tudományáról. Valamint szerettem volna még kihasználni az állami ösztöndíjas féléveimet.
Szerettem volna frissíteni, elmélyíteni a a szakmai tudásomat.
Szerettem volna gyerekekkel dolgozni valamilyen segítő szakma keretein belül. A logopédiához szükséges kreativitásomat is hasznosíthatók a fejlesztéseken keresztül. Mindig is szerettem kommunikálni, és érdekelt a beszéd és a nyelv mélyebb ismerete.
Szerettem volna gyógypedagógusnak tanulni és ezt csak az ELTE berkein belül tudtam elképzelni. Számomra motiválóan hat, hogy kiváló tanáraim vannak, akiktől elsajátíthatom a hivatás csínját-bínját.
Szerettem volna ismét tanulni valamit. Mivel jelenlegi munkahelyemen tapasztaltam, milyen nagy hiány van gyógypedagógusokból, és milyen nagy igény lenne rá, így erre esett a választásom. Valamint szeretek emberekkel/gyerekekkel foglalkozni.
Szerettem volna még többet megtudni a sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztéséről, új módszerekről.
Szerettem volna mélyebben beleásni magam a gyógypedagógiába.
Szerettem volna mozgáskorlátozott gyerekekkel foglalkozni, a mozgásállapotukat javítani és nagyon érdekeltek a sportolási lehetőségeik is.
Szerettem volna olyan szakmát tanulni, ami érdekel, és amivel el is tudok helyezkedni.
Szerettem volna összegezni, magasabb szintre emelni a pályámon eddig szerzett, gyógypedagógiával kapcsolatos tudásomat.
Szerettem volna továbbképezni magam, az előrelépés miatt.
Szerettem volna, ha olyan hivatásom van, amivel lehet változást elérni, jobbá lehet tenni valakinek, valakiknek az életét – már régóta körvonalazódott, hogy valamilyen segítő szakma lenne igazán testhezálló. Az is közrejátszott a választásban, hogy nem tudom magam 10-20 év múlva elképzelni a mostani foglalkozásomban, így mindenképpen váltani szerettem volna. Aztán a nagyobbik fiam kapcsán többször kerültem kapcsolatba gyógypedagógusokkal és elkezdett érdekelni a szakma, majd jelentkeztem és felvettek a Bárczira – legnagyobb örömömre. Azóta pedig már eltelt 3 év is…
Szociális munkaskent rengeteg Sni-s gyerekkel találkozom, akik nem kapják meg a megfelelő segítséget. Eszkoztelennek éreztem magam sok esetben, ezért illetve saját érintettség miatt (kisfiam autista) indultam el ebbe az irányba.
Tanár szerettem volna lenni, de a jelenlegi, helyzet miatt nem akartam, Magyarországon ezzel foglalkozni. Reményeim szerint, gyógypedagógusként, szükség esetén külföldön is jobban el tudok majd helyezkedni.
Táncművész végzettségem van, de miután megszületett a kisfiam nem szerettem volna ebben a szakmában dolgozni tovább. Elvégeztem felnőttképzésben a gyógypedagógiai asszisztens képzést, majd tanárom és csoporttársaim biztatására jelentkeztem az egyetemre is. Kisfiam mozgásában érintett, ezért is kanyarodtam efelé a téma felé, illetve szeretek segíteni.
Több évbe telt, és más dolgok kipróbálásába, mire megtaláltam mivel kell foglalkoznom. Amikor jelentkeztem a képzésbe, akkor már tudatosan választottam, és azért, mert ezzel szeretnék foglalkozni. Nagyon érdekel, élvezem, hivatásommá vált.
Többek között a tudásom bővítése és a hallgatótársakkal való eszmcsere motivált a jelentkezéskor.
Többek között azért mert érintett szülő vagyok és azt tapasztaltam,hogy nagyon kevés a szakember.
Többször találkoztam súlyos-halmozott fogyatékos emberekkel/gyerekekkel és beszippantott a kacifántos világuk.
tovább szerettem volna tanulni egyetemen, és egy pályaválasztási tanácsadóban ezt a szakot ajánlották nekem
TSMT terapeuta szeretnék lenni illetve gyerekek mozgásfejlesztésével szeretnék foglalkozni. Ehhez mindenhol belépő egy pedagógus diploma, ezért nem volt kérdés hogy folytatnom kell a tanulmányaimat ilyen irányban ( közgazdász vagyok és bankban dolgoztam). azért választottam ezt a kart mert hittem abban, hogy itt megtanulhatom a fejlődéssel kapcsolatban minden olyan számomra fontos és hasznos dolgot ami segít majd jobb szakemberré válnom.
Tudam hogy ebben szeretnék dolgozni
Tudásom gyarapítása céljából. Vallom,hogy ebben a szakmában a legkorszerűbb ismeretek szükségesek és úgy gondolom a legjobb helyen vagyok,hogy ennek birtokába kerüljek.
Tudásomat bővítsem.
Tulajdonképpen nem különösebb indokkal, egyszerűen csak ez tetszett a legjobban.
Vágyam volt gyerekekkel foglalkozni, nyomon követni a fejlődésüket és szakértő szemmel tanácsokat adni
Volt szerencsém megfigyelni, hogyan is zajlik a korai fejlesztés és megtetszett ez a szakma.